Nem foglalkoztam a Kertész Ákos üggyel eddig, - két dolog miatt - és most sem tenném, ha magyarosch szokás szerint nem lenne ez is túlgondolva hetedhéthatáron.

1: Én is azok közé tartozom, akiknek kicsúszott a száján egy diszkrét apádfasza Kertész nyílt levelét olvasva. Azt gondolom az Amerikai Népszava Bartus kirohanásaival a lónak az az oldala, ahová csak nekifutásból átesni lehet, és ott örvendezni azon, hogy sájjggecc, arcon tompításban mi vagyunk a királyok. Egészen más fogalmaim vannak a demokráciáról, mint nekik. Szerintem akkor vagyok demokrata, ha - Bibó szellemében - nem félek, és hajlandó vagyok tiszteletben tartani honfitársaim négyévente kinyilvánított akaratát akkor is, ha az éppen nem tetszik, és nagyon nem értek vele egyet. Ez nem jelenti, hogy ne kritizálhatnám a választott rendszert, ha szerintem okom van rá, és ezt pillanatnyilag meg is tehetem. Orbán pajszerral feszegeti a demokrácia határait, de a diktatúra nem itt kezdődik. Amíg leírhatom csupa nagybetűvel, hogy V I K T O R  H Ü L Y E , és ennek a legsúlyosabb következménye, hogy Várúrtól Alamioig leosztanak az igazhitűek: nabazz, a varánusznak megint büdös a pofája, minő fertő és borzalom, addig a véleménynyilvánításom szabadsága is rendben van. Jobban tartok attól, hogy a matolcsyzmus fékezhetetlensége miatt a szavazólapokra sem lesz már pénz 2014-ben, mint attól, hogy na majd a PatásÖrdög elveszi ezt a jogunkat is jól.

2: Ha Kertész és Bartus a ló túloldala, akkor az is, amit a jobboldal ebből kerekített. Persze, szólítgassák fel Kertészt, éppenséggel van miért, de ha megérkezik a reakció helyreigazítás képében, akkor a küldetést lehetne teljesítettnek venni.

Lehetne, ha nem Magyarországon élnénk. De mivel a Nemzeti Továbbgondolás Országában élünk, ahol főbenjáró bűn lepisálni a gumiturult, ezért további szankciókra is igény jelentkezik, amiket örömmel kielégít a Nemzeti Giccs kormánya. SkiccPali - egyrészt ki más, másrészt saját kútfőből, naná - jelezte, hogy a változó idők szavát hallja meg a kormány, és úgy alkossa meg a sarkaltos törvényeket, hogy azok az állami kitüntetések visszavonására alkalmasak legyenek. Magyarul a kitüntetett érezze kitüntetettnek magát, és egy Kossuth-díjas ne fogalmazzon meg az aktuális kormányétól eltérő véleményt, a kritikát meg úgy kerülje, mint Szent Jobb a gazdasági törvényszerűségek megértését.

Már csak az érdekelne, hogy vajon mit terveznek tenni majd azokkal, akik eddigi munkásságuk évtizedei alatt is a polgárpukkasztásból és rendszerkritikából éltek? Innentől majd azt is túlgondoljuk, ha Lovasi András egy koncerten elénekli a

, hogyaszongya:

Gumicsizmában gázolok át a sáros véren
Nem fordulok meg, itt hagyok mindent, amitől féltem
Nem fordulok meg, nincsenek többé fordulatok
Megyek gumicsizmában, és talán még fütyülni is fogok, így hogy: ….

Békaemberként átúszok a hullámzó égen
Nem bukkanok fel, nem nagyok a távolságok, már értem
Mért van alattam a fű közt annyi gumicsizmás ember
Azt hitték sima vérfürdő, nem gondolták, hogy tenger.

Gumicsizma? Fertő. Vérfürdő, vértenger? Pláne. Megsértődtünk a svéd - magyar gumicsimmás plakátján is, Lovasi meg a sáros véren át kifelé gázoló értelmiségit adja itt, akinek már nem nagyok az (európai) távolságok?

Vagy az örök rendszerkritikus Hobó többet ne daloljon

, hanyagolja a Cipollás utalásokat, és eszébe ne jusson többet kiejteni a száján, hogy

, légy a kutyák királya, ne királyok kutyája?

Egészen pontosan mégis hogy gondoljátok ezt?

Lesz egy verbális dress code, amihez majd tartania kell magát minden Kossuth és állami díjazottnak? Véleményük - legyen bár kritizálható és elítélhető, mint Kertészé - ne legyen nekik önálló? A díja átvételével a világnézetét adja le a ruhatárban minden kitüntetett, és váljon egyszerű, kincstári jelképpé élete hátralévő részében? Ha a válasz igen, javaslom az összes díjazottnak Kertész Ákostól Blaskó Péterig, hogy kórust alkotva énekeljék el együtt utoljára Hobo Villon feldolgozását:

:

Most, hogy a bitó árnyékában állok,
a parlament eszéhez apellálok.
Mert jogában áll minden féregnek, dögnek
védekezni ha véleményére törnek,
a kutya vonít, a kígyó sziszeg,
a farkas üvölt, s ebben a hideg,
tetves ketrecben ahová bezártak:
csak én, csak én fogjam be a pofámat?