Tegnap meggyőződhettünk róla ismét, hogy a Jobbiknál nem divat a színház. Nem értik a darabokat, zavarja őket a sok szöveg, és ráadásul Pörzse Sándorba beszorult egy adag orális frusztráció. Gondolom ennek egyenes következménye, hogy Semjén Zsoltot is képes volt legyőzni szemforgatásban, ami a hendikepjét figyelembe véve nem kis teljesítmény. Nem is értem, hogy az erkölcsnek ez a két lábon járó megtestesülése hogy képes egy frakcióban ülni Faszpumpa Pistikkel, szellemi közösséget vállalni Gárda Nikikkel.

Pedig ő sem volt mindig ilyen, egykor értékelte a színészetet. Igaz, a Gárda Niki filmekben nem volt annyi szín, mint Az ember tragédiájában, se annyi értelmezésre szoruló bonyolult jelenet, a szövegről nem is beszélve. Nem is hallottuk ezt a mi Sándorunkat monnyonle tilcsákbe szólamokkal haknizni akkor sehol. Hiába, Alföldi nem egy csini pofis szőke kislány, akinek lehet szólni a gárda felvételin: mondd szépen, ÁÁÁÁ...de ne térdelj le.
A hadjárat amit Alföldi lemondatásáért folytattak a kereszténydemokratákkal, lassan eléri célját. A Jobbiknak hosszú hónapok kitartó munkájával sikerült kiprovokálni Alföldiből egy oda nem illő mondatot, és így megkaphatja végre a selyemzsinórját Orbántól és Semjén Zsolttól. Alföldi hibázott, ez tény. De nem a színpadra vitt darabokkal vagy a rendezéssel, hanem a kommunikációval. Egy olyan kaliberű embernek, mint ő, meg kellett volna őriznie a hidegvérét, és mosolyogva kellett volna rongyosra alázni a Jancsi és Juliskát János vitézzel is keverő kultúrbarbár ellenfeleit.

Az egy másik kérdés, hogy a hónapok óta zajló provokálás után mennyire számít főbenjáró bűnnek, ha orális örömöket kíván a darabot nem látó kritikusoknak. A KDNP nyilván máris verbális erőszakról beszél, Pörzse pedig egyenesen a klotyón húzná le Alföldit. Úgy látszik csak az orális és gruppenszex taszítja, a klotyóban turkálás nem. Sajátos ízlésvilág, az orra nyilván nem olyan érzékeny, mint egyéb érzékszervei.Az külön édes, ahogy a keresztények kézen fogva a Jobbikkal menetelnek a kultúra megújítása felé. Remélem az olyan deviánsokat, mint ez a Madách gyorsan nemzeti együttműködés kompatibilissé cenzúrázzák. Az mégse járja, hogy magyar - akarom mondani: Magyar - írók műveiben olyan szexuális eltévelyedések legyenek bemutatva, mint a Római színben. Nem elég teher ennek a népnek, hogy Semjén Zsolt arcberendezése maga a vizuális környezetszennyzés, még az erkölcsünk is foltos legyen? Ádám a VI szín végén a kereszténységben talál vigaszt, arra még talán maga Madách sem gondolt, hogy az új évezredben követőinek meg kell elégedni a luciferi cinizmussal.Engem ez az egész Alföldi és Az ember tragédiája körüli cirkusz az ötvenes évekre emlékeztet. Arra a korra, mikor hét év betiltás után 1955 január hetedikén újra színpadra lehetett állítani a drámát. A bemutató után Rákosi - mint most Pörzse - magából kikelve ugrott neki a rendezőnek, előbb ritkíttatta az előadásokat, majd ismét betiltatta a darabot.

Mentségére nem szól, hogy ő legalább látta a művet.