Van abban valami sajátos báj, ahogy a magyar közélet viszonyul a saját múltjához, és az abban elkövetett bűnökhöz. Most éppen a frissen nyilvánossá tett SZT tisztek listáján rugózunk, közben a megfigyelős-jelentősdi egyik haszonélvezője, az egykori Hazafias Népfront főtitkár, államminiszter oktat minket alkotmányból és demokráciából. Örömmel hallottam tegnap a királyi rádióban, hogy az alkotmánytervezet Pozsgay kompatibilis, mert így már értem, nekünk miért van regiment bajunk vele.

Valamiért úgy érzi az Orbán seggszőrébe kapaszkodó kommunista maradék, hogy nekik nem elég a kegyelem parizert rágni egy csendes sarokban és örülni, amiért a pészmékerbe ingyen jár a gombelem, hanem beszélniük is kell, mintha nyelvcsapás alapján bérszámfejtenék a baksist érte. Gubcsi Lajos levelet írt, Pozsgay pedig tutit osztott lankadatlan lelkesedéssel. Szerinte, idézem: Magyarország most állíthatja helyre alkotmányosságának ezeréves kontinuitását, amelyet az 1944-es német, majd a szovjet megszállás miatt szüneteltettek”.

Olyan ez a mondat tőle, mintha ráncfelvarrás helyett aranyér kenőccsel igyekezne valaki eltüntetni az éjjeli dorbézolás szemkofferosodást kiváltó nyomait. Kérdezzük meg tőle, mert a szelektív emlékezet jótékony homályba rúgta agyában a történelmet: kik szüneteltették, aranyapám? Te nem voltál ott a szüneteltetők között vezető tisztségben laza harminc évig?

Az alkotmánytervezet preambulum-hitvallás-nyilatkozatában ez áll: "Egyetértünk az első szabad országgyűlés képviselőivel, akik első nyilatkozatukban kimondták, hogy mai szabadságunk a világkommunizmust halálra sebző 1956-os forradalmunkból sarjadt ki. "

Nézzük meg mit gondolt Pozsgay Imre a forradalmárokról 1957, december 15-én a Petőfi népében megjelent véleményében:

„És jött 1956. október 23. Lopva, alattomosan közeledett. Sunyi bábáinak száján egy percre sem halkult el a szocializmus igéje, miközben egy nyáron át járták a Petőfi-rondót, „nemzeti sajátosságaink” körül, azzal a magasztos céllal, hogy kiküszöböljék a szocializmus építésében elkövetett hibákat. – Majdnem sikerült nekik még a szocializmust is kiküszöbölni.
Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek. A szociális elemet Mindszenty – Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Lőwenstein herceg.
Hogy mégsem „nemzeti szocialistának” keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és ők nem látták még időszerűnek e hányingert kiváltani.
Lehetett-e nálunk forradalom 1956. októberében? Hová vezethet nálunk a termelési viszonyok megváltoztatása és az uralkodó osztály megdöntése? – (Mondjuk, hogy a forradalom ezt jelenti.)
Ilyen lépés nálunk csakis visszafelé, a kapitalista viszonyok, és a burzsoá uralom visszaállításához vezethetett és vezetne ma is. Ez viszont színtiszta, steril ellenforradalom.”

Ajaj, akkor most a világkommunizmust "tépett szájú, hasított körmű sok kis senki" és úri bitang sebezte halálra nemzeti hősök helyett, és innen sarjad a szabadságunk?

Elvis Prézli emléke egy előadott dalért helyére kerül nálunk, közteret neveznek el róla. Ilyen alapon (is) kérdezem, hogy Pozsgay ( és a többi kommunista maradék) mikor kerül végre őt megillető méltó helyre?
Mondjuk a szoborparkba, hogy a fémtársak társaságában ne az alkotmányon merengjen, hanem valós emlékein.