Sokat találgattam, vajon meddig terjednek országunk Szent Jobbjának határai? Hol jön el az a pont, ahol Orbán Viktor számára is nyilvánvalóvá válik: a matolcsyzmus vallásnak még elmegy, de követői maximum a bibliai kenyérszaporítós csodában reménykedhetnek.
A népszabi online szerint a Széll Kálmán tervvel eljött ez a pont. Bár a Nagy Tervből sok közszájon forgó tétel kimaradt, Fideszes források állítják: "Ez az utolsó opciója annak, hogy Magyarország elléphessen a szakadék széléről”. Egyben ez Matolcsy utolsó dobása is.

Szerintük azonban a terv maga csak egy nekünk berendezett kirakat, amiből legfeljebb a fűnyírók csapásainak irányát, és a tervezett dátumokat tudjuk meg. A lényeg orbánviktori szokás szerint a szemnek (legalábbis a miénknek) ezúttal is láthatatlan. Létezik egy 180 oldalas, minden részletre kiterjedő végrehajtási utasítás, ami alapján csöndben és sunnyogva fogják a megszorításokat eszközölni. Úgy vélik nem kell közölni a rossz híreket a választókkal, nem kell az orrukra kötni semmit, ami leginkább az ő zsebükre megy. Jobb lesz sunyi módon elbújtatni a közlönyben, ahogy az áramár emeléssel is tették.

Kíváncsi leszek a kommunikációs stratégia sikerére. Orbán Viktor aktuális imázsa szerint igyekszik tökös vezetőnek látszani. Úgy röpködnek a fülkeforradalom, gazdasági szabadságharc, nyugdíjvédelem, általános nyugati sajtótámadást elhárító országvédelem kifejezések, mint mangalica sörte közül a korpa, de a valóban fontos és húsba vágó lépések ismertetésében arctalanná válik? Vagy elbújik Matolcsy gatyakorca mögé, és a sikertelenség esetén beáldozza Szent Jobbját.

A vezér természetét, és színpadiasságát ismerve nem elképzelhetetlen, hogy a nyárig kibukó elégedetlenségi hullám hatására az idei Szent Jobb körmenet úgy fog kinézni, hogy Matolcsyt körbekergeti az igazhitű törzs a Bazilika körül néhányszor, aztán leteperik, Semjén páter elmond egy imát fölötte - páternoszter, az apád suszter, az anyád varga, te meg egy marha, ámen - és nyilvánosan felpofozzák államalapító királyunk szent jobbjának élethű másolatával.
A felelős döntéseket hozó asszony férjét megsiratni nem fogjuk, a kérdés azonban az: mi lesz aztán? Jön végre egy Varga Mihály, akinek életképes elképzelései is vannak a gazdaságról, és elég önbecsülése is ahhoz, hogy a magáról alkotott mértékadó közgazdász képet ne rombolja le víziók kedvéért? Vagy megint lesz egy bohóc, aki csak azt képes dalolni, ami a Vezér fülének kedves, és évente rendezünk triviális "kivégzéseket" az államalapítás alkalmából, megfelelően demonstrálva: mindig valaki más a hibás.