Sej a mi lobogónkat fényes szelek fújják, sej az van arra írva: a disznótor nem a pecsenyefalással kezdődik bazmeg, hanem a vér felfogásával. Úgy néz ki nem marad más választásunk, mint osztani ezt az ősi felcsúti bölcsességet. Mert ahogy Illés Zozó se tudja merre lejt a felcsúti határ, és merre kell a vízelvezetőt ásni, úgy mi se értünk ehhez a disznósághoz ami itt zajlik.

Évértékelő beszédében Orbán Viktor megemlítette, hogy minden magyarban legalább két ember szelleme rejtőzik. Akkor még nem sejthettük, hogy magára gondol. A benne lévő szellemek egyike általában nem mond semmit, a másika meg hazudik akkor is, ha csukva van a szája. Sebaj, sírva vigad a magyar, és az orbáni beszéd alapján minimális elvárás, hogy a hullája ne csak sodródjon, hanem ússzon az árral szemben.

De elég a képzavarokból, hisz megint a mi bőrünkre megy a játék.

Az van drága Feleim, hogy Orbán Viktor sokszor kihangsúlyozott megújulása érdekes irányt vett. Alig ocsúdtunk fel a beszéd okozta mámorból, rögtön itt az első ébresztő saller: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium legfrissebb törvényjavaslata alapján törvényesen áthárítható lesz az energiaszektort sújtó válságadó. Hellómi? Hol vannak már az ilyen nagyszerű szólamok:

„a különadó az engedélyes által nyújtott termék vagy szolgáltatás árába közvetlenül vagy közvetve semmilyen formában nem számítható be.”

Elárulom: sehol. Pontosabban sehol sem lesznek, mert az új törvényből kikerül ez a régi (decemberben elfogadott, bakker) passzus, és az energiacégek előtt megnyílik a törvényes lehetőség, hogy az őket sarcoló válságadót szépen bepasszírozzák a mi számláinkba. Nem elég a Fellegi által be nem jelentett, mégis meglépett áramáremelés, most közvetlenül kapjuk az arcunkba ezt is. Hol van ilyenkor Nemzetünk Kedves Vezetője, aki a nemnemsoha, semmilyen körülmények között nem háríthatják át, nem, sosem-sohanem-úccsenem-istenuccse szólamokat nyomta idáig? Jó, tudom, hogy Siófokon ötletel a nyaloncokkal, és lassan feltalálják a villanyóra kijelzős félkarú rablót is, de legalább kiállhatna mondani valami gyújtóhangút.

Hazudjon valamit, ha úgy jobban tetszik. Nevezze forradalomnak, gyártson elméletet újabb megmentős sztoriról, csak legyen annyi vér a pucájában, hogy ne a közlönyből értesüljön erről is a választópolgár. Mert, ha már a random sületlenség generátor is besülni látszik, akkor tényleg nagy bajban vagyunk. Álljon elő, és mondja ki:

Baszki, ezt is ti fogjátok kifizetni.

De lehet, hogy fontosabb dolga akadt, mint a néppel kvaterkázni dologidőben. Tegnapelőtt szétosztották ajándékát a közszolgák között, most meg el lehet foglalva az értetlenek felpofozásával. Mi az, hogy a kormány ajánlásával készült kitűzőkért nem lelkesednek? Mi az, hogy szakszervezetek kötekednek, egyáltalán kötelező-e mindenkinek hajtókán viselni? A kitűző nagyszerű dolog, a csordaszellem meg kötelező elvárás az önálló gondolkodással szemben a közhivatalokban. Nem is értem, miért nem egyértelmű nekik a kormány ajánlása: "senkit nem akarunk megakadályozni hazafias érzései kifejezésében". Érted, bakker, vagy lefordítsam: felteszed, vagy picsán leszel rúgva!
Lehet egy ilyen kedves gesztusnak ellenállni? Én csak azt várom, mikor jön elő valaki az ötlettel, hogy az összetartozás jeleként lehetne nekik kicsi könyvük is, amibe gyűjthetnék a szolidaritásból megvásárolt pártbélyeget, mert az önkéntesség fontos és felemelő. Szerintem ebből ne maradjunk ki mi sem, kérjük, sőt követeljük, hogy kaphassunk mi is érmeket:

- A legtöbb áthárított válságadót befizető szolidarista hős érdemérme lófasszal és esti fénnyel.

- A legtöbb pénzzel visszalépő egykori manyup tag tiszti keresztje Matolcsy fényképpel és Csányi mosolyával.

- A Lázár János Utaztatása Alapítvány számlájára befizetett önkéntes hozzájárulás hőse kitüntetés bronz-ezüst-arany-gyémánt fokozata.

Ugye milyen szép lenne? Minden este elmormolnánk egy hálaimát gyertyafénynél a kifüggesztett NENYI alatt, elérzékenyülve simogathatnánk a kiérdemelt kitűzőnket, és a nagykabátot magunkra cibálva, a hazaszeretettől felfűtve, meleget hallucinálva talán a használaton kívüli gázkazán sem tűnne olyan ridegen osztályidegennek.