"Vidám lelkem senki se érti,
Se gyerek, se nő, és se férfi!
Senki-senki itt a világon!
Mi is az én titkos nagy álmom,
Jááááááááááááááááájj! "

Nem értik. Nem és nem. Vagy el sem olvasták. Vagy elolvasták, de a fordítás miatt nem értik. De, ha elolvasták és nem értik, miért hiszik, hogy értik? Ha valójában nem azt értik amit hisznek, hogy értenek, akkor hogy kritizálják? Aki meg tényleg érti, az szocialistakomenista, meg liberálbolsevik is. Bibi.

Ez a kommunikáció ment az utóbbi hetekben úgy, hogy a szavak egymást követő sorrendje szabadon cserélgethető volt ízlés szerint. Aztán jött a Nagy Médiatörvény Fordító Forradalom, ahol előbb pici hibákkal, utóbb teljes valójában ismerhette meg a Magyar Köztársaság Hivatalos Médiatörvény Fordítását a sok nemzetközi kíváncsi. A hivatalosnak elismert angol-magyar fordítás után pedig elkezdték nekünk is lefordítani magyarról-magyarra.

Ilyen előzmények után feltételezhetjük, hogy az EU médiaügyi biztosa, Neelie Kroes a hivatalos forrást olvasta, és ezt véleményezte a LIBE miattunk összehívott rendkívüli ülésén. A biztos asszony a sokat hiányolt konkrétumokkal is szolgált kormányunknak előzetes véleménye összefoglalása alatt:

1: a médiatörvény vonatkozik a más tagállamokban létesített médiavállalkozásokra is, megsértve ezzel az "eredetország elvét".

2: problémás, hogy a médiatörvényt kiterjesztették a lekérhető audiovizuális tartalmakra, és így az egyszerű videoblogok is a törvény hatálya alá esnek.

3: a konkrétumokat nélkülöző, korlátokat nem egyértelműen felállító törvényszöveg lehetőséget nyújt a médiaregisztrációs szabályok "túlterjeszkedő alkalmazásának".

Ezek mellett megjegyzést tett a Médiatanács összetételére, és ígérete szerint a lehető leghamarabb elkészíti az objektív, részletes írásos jelentését is. Mikor a küldöttségünk már fellélegezni látszott, még megpattogtatta Kedves Vezetőnk feje fölött az ajándékba kapott karikás ostort: A magyar miniszterelnök világossá tette, hogy kiigazításokat végeznek a törvényen, ha a bizottság hiányosságokat állapít meg. Ő maga a magyar hatóságokkal tárgyalás során ezekre a biztosítékokra támaszkodik.

Kroes asszonyt azért óvatosságra inteném azzal a támaszkodással. Nekünk is sikerült már mellé támaszkodni a biztosnak hitt falnak, mondjuk nyugdíjtörvény ügyben. Amikor nem hónapról hónapra vagy hétről hétre, de napról napra változtak a támasztékok. Azóta arccal tompítunk a betonon.

A kormány véleményezett, a Médiatanács nem megalapozottságról közleményezett, engem viszont mostanában jobban érdekel a törvény magyar-magyar fordítása. Mert a hatóság újkori megjelenéseit, magyarázatait ennek tekintem. Az új blog, mint megjelenési forma, a tagok sajtóban feltűnése, a beszéd és párbeszéd erőltetése szerintem jó dolog. Ha már a törvény nem tartalmaz túl sok konkrétumot, és a sorsa is minimum bizonytalan, legalább hallhassunk, értesülhessünk a tanács várható jogalkalmazásáról maguktól a tagoktól.

Itt most nem elsősorban Szalai Annamária kitárulkozására gondolok a bulvárban, hanem például a Koltay András interjúra a hvg.hu-n. A bevezetőn már felkaptam a fejem, mert a "Ha Brüsszel mégis elutasítja a törvényt, a következmények kiszámíthatatlanok" - mondat kísértetiesen egybecsengett a Kroes asszonyhoz intézett támaszkodós intelmemmel. Mi ez a kiszámíthatatlanság, mikor Kedves Vezetőnk, külügyminiszterünk, és számtalan hazai kisebb jelentőséggel bíró pártemberünk mondta meg a tutit: ha kell változtatunk?

Koltay kétségtelenül megvédi a mundért, de közben mond azért jó dolgokat is. Felismerték, ( ők már igen, Orbán még aligha) hogy a kialakult helyzet nem jó senkinek, "békés, rendezett állapotot kell elérni, sokat kellene beszélgetnünk azokkal, akik a törvényt nagyon élesen támadják, kifejteni, pontosan mi is a törvény tartalma, és mi is az elérni kívánt cél. " Mert Koltay szerint: "Nem lehet egy elefántcsonttoronyból ítélkezni, a valóság ismerete nélkül. "

A tartalom ellenőrzéssel kapcsolatban a blogszféra számára is tett egy kijelentést, amit írjunk fel, jegyezzünk meg, mert mit lehet tudni majd július elseje után. Az idézet:

"Ahogy egy utcasarkon terjesztett röplap sem újság, és a sajtótörvénynek nincs vele dolga, úgy egy internetes blog sem tömegtájékoztatást szolgáló, gazdasági jellegű, szerkesztett tevékenység, és a hatóságnak nem lehet vele dolga."

Koltay mondandójában van még egy rész amit kiemelnék, a sokat támadott függetlenségről:

"Azt gondoljuk magunkról a testületben, hogy függetlenek vagyunk, és bennünket nem irányíthatnak pártközpontokból, vagy kormány-közeli helyekről. Amikor az ember azt bizonygatja, hogy független, az mindig gyanús: csakis jövőbeni döntéseink alapján lehet bennünket megítélni. Ha olyan döntések lesznek, amelyekben felmerül a politikai befolyásolás vagy elfogultság gyanúja, akkor zúduljon ránk a kritika."

Ez nem hangzik rosszul kedves András. Én azonban jobban örülnék, ha júliusig változna még a törvény, és az írott és internetes sajtóban, blogokon nem kéne azt tesztelni, hogy egyik másik döntésetek után élesben mennyire bírjátok majd a kritika cunamit. Mert nem kell jósnak lenni hozzá, hogy tudjuk: abból hiányt szenvedni nem fogtok.