Lenyűgöző teljesítményt nyújtanak hazánk közjogi méltóságai. Miközben a forint és részvényárak fénysebességgel zuhannak a béka segge alá, ők a legtökéletesebb szimbiózisban vannak egymással. A két kisebb lator mindent megtesz, hogy lehetőleg bármilyen pozícióból elérhető legyen nyelvük számára a harmadik képes fele. Ezen nem változtat, hogy a pénztári tagok 77%-a elutasítva az államosítást hőzöng, sem holmi adósságunkat finanszírozó hitelminősítők lamentálása. Sehol egy ómájgád, egy szemforgató a zemberek erre felhatalmazást adtak szajkózás. Utóbbi mondjuk furcsa is volna ekkora felzúdulás és elutasítottság mellett.

De az élet nem áll meg. Ha a Kedves Vezetőt úgy gyötri a szomorúság, mint Puskás akadémiás diákot a szapora fosás, akkor vidámítani kell az ő picinyke érzékeny lelkét. Tettel, szóval, bármi áron.

Házelnök úr kitett magáért. Kötél...akarom mondani Kövér László kijelentette: a Fidesz vezette  kormánytöbbség új, demokratikus modellt épít. Mielőtt felhorkan a nyájas olvasó, és üvöltve közli, hogy nem terepasztal ez, bazmeg, amin mi vagyunk az ólomkatonák! - fékezze magát egyetlen pillanatig. Ugyanis a legszebb rész még hátravan: házelnök úr kifejti, hogy a kialakult helyzetért a világ, az Ájemef és az EU felelős, természetesen a máshol több ízben a Kedves Vezető saját szájával világbajnokozott Bajnai kormánnyal együtt. Frappáns indoklást talált a magánnyugdíjpénztárak körüli hercehurcára is: szerinte már az is alkotmányellenes volt, hogy egyszer valaki a megalapításukra gondolt. Így ők tulajdonképpen az alkotmányosság őrei, és a lebontott, ellehetetlenített Alkotmánybíróság volt az akadály, amin keresztül kellett gázolni a Szent Cél érdekében. De legyen mindenki egészen nyugodt, a módszerrel ő maga sem ért egyet, kivéve, ha a Kedves Vezető úgy látja jónak.

Ekkora önzetlen hősiesség és jóindulat láttán az embernek kedve támad hálaimát rebegni a legközelebbi nenyi alatt, opálos tekintettel. Szerencse, hogy csak az egyik Méltóságos urunk félkegyelmű, a másik csak Kövér.

A Nemzeti Képzavarok Ősapja félbehagyta a Magyar helyesírás szabályainak böngészését. Kár, mert a friss diplomás osztályvezető kislánnyal éppen a tej hatalom és a tejhatalom közötti különbséget elemezték éppen. Ám, ha szólít a kötelesség a Legkedvesebb Ember hangján, akkor le kell írni, amit le kell írni. A KEH minden munkatársa egy emberként, visszafojtott lélegzettel szurkolt neki, amíg lekörmölte a mondatot:

"az Országgyűlés Dr. Polt Péter legfőbb ügyészségi főosztályvezető ügyészt válassza meg a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének".

Diadalittasan nézett föl, mert bár a gondolat nem önálló, de az írás ezúttal, höhő, az saját! Ebbe kössetek bele Csibéim! -gondolta, mert pontosan tudta: akárki legyen is ez a Polt, az biztos, hogy nem egy érzelemrokonító forraszték.

Így mulatnak ők hárman, rajtunk. "Itt a talpnyalók, a hétrétgörbedők, a hízelgők, a protekciósok, a megvesztegetők, nem érvényesülnek többé."

Ugye, Csaholcsek uramék?