Szerdán Orbán Viktor bemutatta legfrissebb látomását, az Új Széchenyi Tervet.
Lett is nyomban sűrűsödő érdeklődés, mindenki lapozta lázasan, hiszen nem lényegtelen hogyan és mikor fog Magyarország a kánaán földjére érni.
Néhányan egészen kitartónak bizonyultak, ínhüvelygyulladást és szemizomlázat kockáztatva elolvasták egészen az utolsó lap aljáig. Aztán böködték egymást könyökkel a meglepetéstől: nédda'mán! - milyen sokan írták ezt a művet. Ez igen gecó, ezek már itt rendszerben működtek együtt. Nemzetileg!
Lehetett volna így is, ha egy aprócska szargömböc nem kerül a leves közepébe fűszer gyanánt.
A vitairat elkészítőinek egy része bizony nem értesült arról, micsoda nagyszabású tervet kivitelez éppen. Bod Péter Ákos, Litkai Gergely is csak pislogott meglepetten, hiszen őket egyrészt nem kereste meg senki, ahogy az esetleges korábbi publikációkból ollózáshoz sem kértek engedély. De én meg lennék lepve, ha az egykori MDF által elüldözött Almássy Kornél, vagy a párt EU parlamenti képviselője, Olajos Péter tevőlegesen tett volna az irományhoz egy sort is. Nem is beszélve Nicholas Széchenyiről.
A Nemzetgazdasági Minisztérium mosakodása szerint:
"A vitairatban szándékosan nem szerepel a „szerzők" kifejezés. „A vitairat elkészítésében részt vettek" megfogalmazás olyan személyekre utal, akiknek korábbi munkája hozzájárult a vitairat valamely fejezetéhez, illetve ötletet adott további lépésekhez – érveltek a tárcánál. Mint fogalmaztak, az Új Széchenyi-terv vitairatának több mint 500 készítője van, olyanok is, akik nem tevőlegesen, hanem korábbi munkáikkal járultak hozzá az USZT-hez."
Magyarul, ha nem szerzőként hanem elkészítőként nevezzük meg az embereket, akik:
1: Nem vettek részt a munkában,
2: Nem adták a nevüket az irathoz,
3: De vállaltan az ő műveikre, gondolataikra támaszkodunk,
...akkor az nem lopás. Pont.
Hol van ilyenkor a hazai szerzői jogvédelem apostola, az Artisjus? Ne nézz bután, persze, hogy ők. Ugyanis az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület "a zenei és irodalmi szerzői jogok közös jogkezelő szervezete." Az 1999 évi LXXVI törvény (szerzői jog) 1§, (2)a pontja szerint pedig a szakirodalmi és tudományos publicisztika irodalmi műnek számít.
Vagyis Jeszi Zsotya vetkőzze le gátlásosságát, és rohamozza meg a Nemzetgazdasági Minisztériumot és a Fidesz székházat de nyomban.
Ha az üres adathordozókra lehet érvényesíteni a kollektív és feltételezhető bűnös szándék adóját, akkor egy konkrét beismerést is tessenek kezelni, bármennyire kínos is az. Most kell megmutatni, hogy kemények és következetesek vagytok. Lássa a mezei pór, hogy nem kizárólag a torrentezett diszkócédét legalizáljátok hologramos matricával, hanem magát az Új Széchenyi Tervet is.
Kínzó kérdés maradt, hogy akkor most valójában ki írta ezt a tervet? A készítőként megnevezettetek egy része biztosan nem. A Nemzetgazdasági Minisztérium adta ki, Orbán mutatta be, de a készítők között nem szerepel se Matolcsy György, se Viktor neve. Miért nem adtad ehhez a nagyszabású látomáshoz a neved Gyuri? Ha nem te írtad, akkor kicsoda? De főleg miért kell azt hazudni - pláne ilyen kínosan - hogy ilyen széles tömegbázist szólaltattatok meg benne?
Fura és jelképes beismerése ez annak, hogy a szerintetek a választók jobban fogadják majd egy civil társulás gazdasági programját, mint a kormányotokét.
Nem röhögtünk rajtatok. Nagyon.
