Volt olyan reményteljes elképzelésem, hogy Matolcsy elvtárs (bizony, bizony még Bayernek is elvtársa) csak ötletel és szondázzák a közvéleményt, de úgy látszik komolyan gondolják. Nem is lenne baj, csak hát tudjuk mihez vezetett, amikor Medgyessy elvtárs/kartárs komolyan vette magát.
A KDNP törvénymódosítást nyújt be a családok csődvédelmére. Harrach Péter az MR1-Kossuth Rádió reggeli műsorában azt mondta, javaslatuknak három eleme van. A devizahiteleseknek először felkínálnák, hogy kölcsönüket váltsák forint alapúra, de ehhez a bankok együttműködésére is szükség van. A mégis fizetésképtelenné vált adósok lakását az önkormányzatok állami támogatással megvennék, és attól kezdve az adós bérelhetné, ha pedig a család lakbért sem fizet, akkor családi csődgondnokot rendelhetnének ki hozzá
Nos uraim, volt már ilyen rendszerünk, úgy hítták szocializmus. Vannak persze szép emlékeink is az időszakból (már aki élt akkoriban), de akkor lássam viszont mikor a hátam közepét. Önök most ezen dolgoznak.
A devizahitelek forintosításáról olvashattunk eleget (pl itt) , pár száz milliárdon túl épp csak némi forintomlással járna. Bagatell.
Sokkal érdekesebb az állami, önkormányzati lakás kérdése. Akinek nem lyukas az emlékezete, talán még rémlik kik jártak ezzel jól: sógor, koma, pártkatona, elvtárs + az apró akinek mázlija volt. Biztosak vagyunk abban, hogy az állam/önkormányzat lesz a legjobb tulajdonos? Láttunk már olyat, hogy ilyen adásvétel közben a piaci ár, mint olyan, akárcsak nyomokban is felbukkan? Biztosan szeretnénk tovább torzítani az eddig is Qoasimodo-ra hajazó piacot?
A kérdés örök, mindig válasz nélkül marad: Mibe kerül ez nekünk?
Nem lehetne egyszer, lécci-lécci tényleg csak egyszer a büdös életben először a fedezetet megteremteni és utána költekezni? Olyan kibaszott nagy kérés ez?