A télminátor különös állatfajta. Ő maga a téli autózásról megszerzett tudás. A csúszós utak és a hideg alfája és omegája, avagy a hóláncokon járó pénisz.
Olyan nincs, amit ő nem tud a télről. Minden témába vágó cikket elolvas, az ADAC névre szólóan küldi neki legfrissebb téligumi tesztjét, kóstolással tizedes pontossággal állapítja meg a fagyálló folyadékok propilénglikol százalékát. Otthon táblázatba gyűjti a szélvédőmosó folyadékok visszafagyási mutatóit, saját tesztje alapján osztályozza a jégoldó spray-k és zárolajozók hatékonyságát, legjobb barátja a minden helyzetben jó fehér zsír spray és a WD40. Egy rézpengés jégkaparóval simán megborotválkozik a visszapillantó segítségével, míg a motor üzemi hőfokra melegedésére vár a ház előtt.
Az otthon melegét kihasználva kedvenc missziójának hódol, internetes fórumokon szájkaratéval hitetleneket térít téligumi használatra. Levakarhatatlan és mindenhol ott van, ahol a telet találatnak kiadja a gugli, és rajta kívül legalább egy látogató még megfordul. Bár néha tuti ami fix alapon rég behalt fórumokba is beír, mert mit lehet tudni, mikor jár arra valaki.
Egyetlen dolog hiányzik neki a Legfaszábbfasza Téli Közlekedő cím eléréséhez: a rutin.
Tegnap elkapott egy ilyen, én pedig beteges kíváncsiságomtól vezérelve inkább hagytam magam egy próbakörre rábeszélni a vadi új Michelin Alpin papucsokat demonstrálandó, mintsem akadémiai székfoglaló oktatását élvezzem a szilika adalék jelentőségéről a gumiiparban. Elfoglaltam helyem a szobaterepjáró (Fiat Panda 4x4) anyósülésén, és vártam a négykerék hajtás és a hihetetlenül überállat új gumik okozta csodát. De a csoda késett, mert emberem akkurátus sofőr, és nem lehet egy próbakört csak úgy hebehurgyán véghezvinni.
Beülés után kipakolt a kabátból. Forgalmi a napellenzőbe, lakáskulcs a kesztyűtartóba, telefon a bepattintós tokba, kistáskából navi a szélvédőre, rádió előlap belső zsebből a helyére, zárolajozó az ajtó zsebbe. Az állam leesett az ülés alá, mire a kisebb bolhapiac elrendezésével végzett. Szólni nem mertem, mert féltem, hogy teljesen belezavarom a gondos sorrendben végzett műveletbe.
-No! Indulhatunk! -adta ki a vezényszót, én pedig igyekeztem a lehető legbiztatóbban nézni rá a szűkös térben. Elfordította a kulcsot, a motor felkerregett, ő pedig örömében egymáshoz csapdosta hidegtől elgémberedett kezeit. Igyekeztem felmérni jó vendéghez méltón, vajon nekem is illik-e megtapsolni a motor beindulását, de máris jött az oktató magyarázat: -ettől beindul a vérkeringés, mert seggrepesztő ez a hideg!
Hurrá! -gondoltam, a kacat bazár a helyén, a motor jár, a pilóta kezéből már kiállt a gémberedés, a népi bölcsességet eltettem szűkösebb időkre, indulhatunk.
De csak ücsörögtünk tovább, és időnként sandán a vízhőfok mérőre sandítottunk. Ő érdeklődve, én magamban anyázva, hogy mozdulj már meg, baszdki! Végre megmozdult, egyes, indulunk. Illetve mégsem, mert a kisgyösz már befűtött, a kabátban meleg lesz. Így kiszállt, levette, hátra betette, visszaült, és megpróbálkozott az indulással még egyszer. Az első meglepetés balra nagyívben fordulás előtt ért, eddig megtettünk nagyjából három és fél métert a parkolóból. Tudományos magyarázat következett arról, a villamos sin mennyire csúszik ilyenkor, milyen veszélyeket rejt, ha nem elég gondosan tervezzük meg a haladást. A következő négy és fél percben a gondos haladás megtervezésével volt elfoglalva, majd nagyobb izgalom nélkül vetettük be magunkat a forgalomba. Itt mind az ötszáz méteren megtapasztalhattam, hogy fékezni csak szakaszosan szabad, bólogattunk is, mint nejlonkutyák a zsiguli ablakban. Az első lehetőségnél igyekezett visszafordulni, de akkor jöttek azok a hülye zavaró tényezők. Villamos előröl és hátulról, a gondos haladás újabb megtervezése, ugye, a szemből jövő forgalom, a mögöttünk dudáló és a hatodik perc eltelte után anyázva ordító tömeg nem volt jó hatással az idegeire. Izgalmában el fog felejteni valamit -gondoltam, és igazam lett. Felspannolt állapotban a nagy gáz+ fellőtt kuplung kombó egészségtelen, ha a kormányt nem tekerjük alá egészen. Felborult a gondos haladásról alkotott elmélet, és majdnem mi is a túloldal padkájának verődve.
Az erőteljes koppanás sok jót nem ígért. Kikászálódtunk, megszemléltük a rojtosra szakadt új abroncsot és a kukára megérett felnit, majd emberem magából kikelve öklét rázva ordított a nemrég még mögöttünk ácsorgó kocsisor felé. Azok vagy le se szarták dühét, vagy visítva röhögtek rajta. Ahogy én is csendben sírtam a röhögéstől amíg gyalog bandukoltam vissza az irodáig. A sarkokról visszanézve még láttam, hogy kiveszi a csomagtartóból a szilikon gumiból készült, fagyra nem keményedő, víz és vegyszerálló csomagtértálcát, és akkurátusan nekilát a kerékcserének.
2010.01.09. 08:00
Egy Télminátor fogságában
Címkék: idióta sofőrök téli közlekedés
10 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://varanus.blog.hu/api/trackback/id/tr61658243
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
kurvajó! már csak az a kérdés, hogy a fenébe tudott rábeszélni egy pandás tesztre? azé' a panda akárhányszornégy mégse az igazi téli autó :-)
ráadásul beüléstől kezdve klausztrofóbiás leszek benne...
ráadásul beüléstől kezdve klausztrofóbiás leszek benne...
@úriparaszt: van az az eset, mikor inkább egy teszt, mint egy fél délután "okosodás" :-D
óédesdrágakisjézus:DDDD nem csodálom, h vinnyogtál a röhögéstől. unokatesóm ilyen típus, utálok vele utazni (ő még azzal is cifrázza, h minden elsőbbséges kereszteződésnél aggódó tekintettel néz körül és mondja is, h jujujj, jó nagy a forgalom... szó se ehet róla, h alkalmas pillanatban kikanyarodjon, ki kell várni, míg senki sem jön... áááá, és ráadásul férfi:O), szerencsére nem gyakran kell. én épp az ellenkezője, borzasztó rendetlenség is van a kocsimban, de inkább nem ecsetelem:P
kis kocsikat nem bántani, aki nem nagy termetű (mint pl.én) annak jó, én elfogadnék egyet:)
kis kocsikat nem bántani, aki nem nagy termetű (mint pl.én) annak jó, én elfogadnék egyet:)
@Hirmondo Helen: abba még nem mertem belegondolni, mi lett volna, ha spicces is mellé...:-)@Gladia Delmarre: nem bántom én a kiskocsikat :-) De tény, egy kispolákba úgy férek be, ha lehúzom az ablakot, és kidugom rajta a vállam :-D
@Hirmondo Helen: szívesen dobálózok sztereotípiákkal, de...Kora kamaszkoromban volt szerencsém Michele Moutont élőben látni vezetni. Egy olyan autóval, amitől meglett férfiemberek is lefosták a zoknit akkoriban :-)
www.youtube.com/watch?v=x8jJ7bDL-rQ
Ezért nálam a "nők rosszabbul vezetnek, mint a férfiak" című sztereotípia nem alakult ki. Ráadásul a Feleségem példája is azt mutatja, bármelyik nő meg tud tanulni úgy -vagy jobban- vezetni, mint egy pasi :-)
www.youtube.com/watch?v=x8jJ7bDL-rQ
Ezért nálam a "nők rosszabbul vezetnek, mint a férfiak" című sztereotípia nem alakult ki. Ráadásul a Feleségem példája is azt mutatja, bármelyik nő meg tud tanulni úgy -vagy jobban- vezetni, mint egy pasi :-)
még megboldogult randizós koromban egy pasi úgy vágta el magát nálam, hogy tátott szájjal nézte ahogy letolatok a közepesen bonyolult (lejtő, íves kanyar, szűkülő beálló) garázsába és csont nélkül beállok a kocsija mellé. aztán megdicsért. de nem igazán szívből jövően, és nem kedvesen. úgyhogy azzal a lendülettel ki is álltam és eljöttem.
@Hirmondo Helen: mit aktuális darabokra szakadt szenzáció? :-D @aJeti: ezt a reakciódat megértem...:-)