Zsigmond 1405.évi (1) Vi törvénycikke kimondja:
"...ha bármely jobbágynak az ura a maga birságait, melyekben jobbágya valamikor el lett marasztalva, egy hónap tartama alatt rajta föl nem hajtotta, az ilyen birságokat a mondott hónap elteltével fel nem veheti és azt a jobbágyot vissza nem tarthatja, hanem az a jobbágy az előadott módon károsodás nélkül, ott telepedjék le, a hol neki inkább tetszik."
Vajon tényleg röghöz kötöttek itthon a rezidensek? Vagy jogos elvárás az államtól, hogy a hazai erőforrásokkal képzett orvosok ne hagyhassák el az országot friss diplomával a zsebükben, Svédországban, Angliában keresve a boldogulást? Csütörtökön 1200 orvostanhallgató tiltakozott a röghözkötés ellen a fővárosban. Élőképet alkotva tiltakoztak a rezidensek kiszolgáltatottsága miatt, a rezidens törvény ellen. Részletes beszámoló itt.
Ezzel kapcsolatban több dolgon is merengtem. Egyrészt én nagyon nem szeretném, ha nem választhatám meg szabadon a helyet ahol élek, és a módot ahol és ahogy dolgozom. Másrész megszólal a bennem lakó lokálpatrióta, aki azt mondja, a rezidens törvény életbe lépése előtti három évben 1850 orvos hagyta el az országot a jobb kereset reményében. Akkoriban (2007) szakportálok tucatjain lehetett olvasni, ez a kivándorlás ~55,5 milliárdos veszteséget okozott az országnak. Mondhatjuk erre pici demagógiával, az adófizetők pénzén képezték magukat, az első lehetőséggel élve elmentek, és röhögnek rajtunk. De hivatkozhatunk arra is, minek az Európai Uniós tagság, ha nem áramolhat szabadon a munkaerő? Mindkét esetben igazunk van. Viszont lehet arra kötelezni egy államot a demokrácia, unió, vagy bármi nevében, hogy szó nélkül nyelje be a kimutatható, sacc/kb tervezhető anyagi veszteségét szó nélkül, mosolyogva?
Bevallom meghasadtam. Az először fordul elő, hogy valamiben nem tudok feketén fehéren állást foglalni.