Furcsa jelenségnek lehetünk tanúi a napokban: töke nőtt egy szocialistának. Botka László - ifjúfideszeseknek Gábor - megfogalmazta orbánváltó programját, és ha hinni lehet a Magyar Időknek, akkor olyan keményre sikerült, mint a kád széle.
Persze ez a keménység is relatív, mert kibaszni végre a vállalhatatlan arcokat a jelöltlistáról nem holmi kivagyiskodás, hanem az orbánváltás próbálásához szükséges minimum. Botka ezzel az eddigi tapasztalatok szerint szentségtörést követett el, hisz se a saját pártjában, se a gyurcsányisták körében nem volt ez népszerű nézet eddig. Helyette a hülyemagyarázatok jöttek, hogy de emezek legalább demokraták, és ha loptak és elkúrtak akkor az hol van a orbáni lopás-elkúráshoz képest. Amiben van is igazság, ezt készséggel elismerem, de hogy mire mentek ezzel eddig, azt a 2014-es választás elég alaposan bemutatta.
Botka az első, aki a baloldali, orbánt váltani akaró tábor egy részében, és a bizonytalanok kb egészében meglévő igényt felvállalja.
Ha a téma eddig fölmerült, akkor egyrészt beindult a párton belüli lobbi és/vagy a szecskavágó + úthenger kombó, ami előbb feldarabolt majd a földbe taposott bárkit, aki erről az igényről szájat nyitni merészelt. Ha ez nem lenne elég, Botka beleállt még valamibe: a kampány alatt a túl gyakran tapasztalható "molnárzsoltosodás" nem ejnye bejnyével, hanem tökön rúgással jár. Nem kedvenc témája a túlélésre apelláló, leeső apróra vadászó párttársaknak ez sem. Hogy lehet így majd pamutforradalmat játszani? Hogy lehet így majd néhány váratlan nagyköveti posztot vagy egyéb előnyt élvezni vereség esetén? Botka megrángatta a tabukat és jól tette. Ha elföldelik érte a sajátjai, ha leváltják messiás posztjáról akkor is elmondhatja, volt egy ember aki tényleg megpróbált orbánváltást csinálni a szocialista pártból.
Orbánváltás vagy Botkaváltás, ez a kérdés szocikáim. Figyeljük mit léptek erre.