- Büntetés - ha volt is - letőtve!!! - húzzatok a picsába sunyiskodni a királycsinálótokkal együtt! - csapott az évértékelő orbánozással összenyálazott pulpitusára mérgesen.
Ahhoz mondjuk nem kell Lengyel László királycsinálónak lenni, hogy lássuk, Fletó még mindig megosztó szereplője a politikai palettának. Igaz, hogy az összefogásnak amiben szerepet kap nem csak vonzó, de jókora taszító ereje is van. De az is igaz, hogy önerőből összegereblyézett magának egy rendszeresen bejutási küszöb fölött mért középpártot, saját jogon lett ismét szereplője a hazai politikának. Egy ideális világban, ahol nem Orbán választási törvénye szerint kell játszani a választásokat simán mérethetné magát külön az összes szereplő, aztán az eredmények alapján vagy alakíthatnának koalíciós kormányt, vagy nem.
De ez nem az az ideális világ, ahol az orbánváltást ilyen egyszerűen adják.
Itt olyan összefogás kényszer van/lenne, amiben a szereplők hol erősen rühellik, hol csak orrolják egymást. Az egyik pörög, mint árokba csúszott autón a terheletlen kerék, a másiknak meg mintha kurvára nem lenne érdeke a kormányváltás akkor se, ha jelenleg az anti-Orbánt papíron ők adnák. Így lehetséges forgatókönyv elég sokféle lehet, van amiből hiányzik Gyurcsány és van amelyikben megkerülhetetlen. Az egyelőre az összesben közös, hogy a mondanivaló annyi: nem Orbán, és aki a fogalmunk nincs milyen összetételű összefogásra majd nemet talál mondani az a Vezér szekértolója.
Viszont olyat mondani, amitől nem lézengők hanem tömegek mozdulnak ki a posványból, azt egyik sem tud.
Helyette van az megint, hogy körbe ülik a szürke kardigánost, mert a jóslatai "hogy bejöttek" az elmúlt 7 évben, mire ordít a másik, hogy héééélóóóóó!!!!!!!! - énnékülem semmitsehovase! Még mindig nem a jövőről, a programról, a mit tennénkről, az Orbán utáni idők alternatíváitól hangos a politikai tér, hanem a moslékosdézsa felé vivő úton egymást könyöklők bordarepedésétől zajos. Ami lássuk be, kibaszott unalmas már.
