Aczél Endre végleg meghülyült. Az ámokfutása után szeretném ezt hinni. Kényelmesebb lenne, mint azon gondolkodni, egy épeszű embert mi késztet arra, hogy úgy tegyen, mintha direkt állt volna a szopórollerre, és őszintén hiszi, hogy a vad skírózás után majd valamiféle győzelem várja?
Mi kell ahhoz, hogy egy nemi erőszak áldozatát annak megszólalása után ismét kutyázni kezdje valaki?
Nem volt ott, személyesen nem ismeri az áldozatot, de neki egyszer mesélt valaki valamit valahogy. Abból a daliás, hősi időkből, mikor az uszodában Kiss és alkalmi társai lányokat igyekeztek megerőszakolni. Mer'hogy mint azóta kiderült, Kissnek nem Takáts Zsuzsanna volt az első áldozata, a "sikeres akciót" megelőzte legalább egy ismert - és ki tudja mennyi nem ismert - hasonló próbálkozás. Kisst kitiltották akkor az összes uszodából, eltiltották a sporttevékenységtől, mert "szeretett kefélni". A maga módján.
Azon a módon, amit mások nem annyira akartak önként.
Érdekes, hogy erről nem meséltek Aczélnak a jól értesültek. Vagy buta fejével tényleg elhitte, hogy ha egy nő sikoltozni kezd - ne-Ne!-NE!!! - akkor az azt jelenti: ne hagyd abba. És ha nem hagyod abba akkor nem erőszaktevő fosfelhő, hanem hős leszel. Egy kan idol. Mert egy sportolónak jár az eszköz, még ha nő is, amin levezetheti a feszültséget. Az ilyen nem elítélendő, hanem természetes, és Shrek kandúrjának ártatlan nézésével kell nem érteni a világot, mikor elküldenek a picsába a fészbúkon, plusz a munkahelyeink nem kívánnak szellemi közösséget vállalni velünk.
Aczél Endrének elég nehezen esett le, vajh' mi baja a népnek, miért nem örvend mindenki, ha szerinte csak filozofálgatott egy picit. Miért válik valaki páriává, ha annyit mond egy nemi erőszak áldozatra: szeretett kefélni? Ráadásul - most már - úgy emlékszik, ő nem is Kiss áldozatára gondolt a megjegyzéssel, "ott mellélőtt".
Mert egy tetszőlegesen gondolt nemi erőszak eset áldozatát illetni ezzel minőségi különbség, ezt lássuk be.
Az meg különösen röhejes, mikor egy újságíró, aki több évtizedet töltött a pályán tesz úgy, mintha a "zuhanyhíradó" hiteles forrás lenne. Az ilyen ember szakmája alapjaival sincs tisztában nem még azzal, hogy a kanos kamaszok bizony rendre felvágnak egymás előtt, túloznak, kiszíneznek - vagy épp tompítanak - dolgokat, és gyakran hazudnak azért, hogy még menőbbnek látszanak a sztorikat tátott szájjal hallgató kis acélbandik előtt. Ha valaki a pályán töltött évtizedek után is itt tart, annak a legjobb, ha a hátralévő idejében azon filozofál, hogy lesz valaki közíróból beszélő pénisz néhány pillanat alatt.
