Két dolog szokott mostanában rendre eszembe jutni, mikor a földárverések eredményeiről olvasok.
1: L. Simon polihisztor úr örökbecsűje: „nem kötelező kurvának állni, de ha annak álltál, akkor dugjál: hajtsd a pénzt”.
Ők pedig dugnak és hajtják a pénzt. L. Simonék is megnyerték amit meg tudtak, de mi az ahhoz képest, amit a Nemzeti Gázszerelő és a népes kiccsaládja összenyert? 1391 hektár az annyi, amennyihez a népes Mészáros família sem volt elegen', Lőrincre a lehetséges 300 helyett 400 hektár jutott. Majd csak megússza valahogy, elnézik neki, vagy írnak egy új kivéve törvényt a jogszerűséghez.
A személyre szabott törvénygyártás úgyis nagy divat manapság.
Győrffy Balázs agrárkamara elnök egyik kezdeményezője volt a földlopásnak földárverésnek, és kezdeményezője lett a lex-Simicskának, miszerint az új tulajdonos szabadon megemelheti az adott terület bérleti díját. Két legyet egycsapásra: szívesség Viktornak, amiből személyes haszonka is generálódik egy apró, ám annál csodálatosabb véletlen folytán.
Tiborczék földszerzése szerintem nem lep meg senkit. Nem elvárható, hogy a miniszterelnök lányának egy földnélküli Pityu legyen a férje, hogy fognak akkor az unokák traktorral játszani a határban? Gondolni kell az időre, mikor Papika már nem lesz teljhatalmú, mindenható kutyaúristene az országnak, két-háromszáz hektár még pont annyi, amennyi bekapál kézzel is a posztját vesztett lakájsereg.
Ja, igen: a másik ami eszembe szokott jutni, az Ángyán és a maffiacsaládok.
