Lázár Jánost mutogatni kéne, mint a ner nemzeti büszkeségét. Szemforgató álszent patkányból ekkorát ugyanis nem csak itthon, de a világon is csak elvétve láthatunk.
Volt ez a puccsista, kormány, állam és önostorozó sztori, amiben Szempörgető János elborzadva mesélte, hogy égett le pofájáról a bőr mikor kiderült, posztkádári kijáró ország vagyunk, ahol egyes cégek törvénybe íratták: csak a nekik kedves kisméretű téglákból lehessen itthon kéményt építeni.
Ez nyilván probléma, nem is kicsi.
Mármint akkor, ha valaki más csinálja meg különböző cégekkel. Ha Lázár haverja írja a dohánytörvényt és a gépéről küldi szanaszét, az nem ciki. Az sem ciki, ha trafikosztáskor kiharapják a lehető legnagyobb szeletkét a tortából, és amikor ez sem bizonyul elég jövedelmezőnek, akkor nyilvános pályázat nélkül, a pontos részletek eltitkolása mellett, nevetséges összegért ők lesznek a Nemzeti Trafikelosztó. Ez mind nem ok arra, hogy:
"A pofámról égett le a bőr, a föld kinyílt a lábam alatt, hogy ilyen pofátlanságra képesek vagyunk. "
Ezt a kormányból mások máshol adnák elő, ha lenne hozzá elég vastag bőr a pofázmányukon. Ám ehhez azért minimum egy Lázár szintű ember kell, ami nem terem minden bokorban. A szempörgetés tudománya nem áll távol a többiektől sem, de azért ők tán' annyira nem hülyék, hogy korrupciógyanút emlegessenek példabeszédben, mikor ugyanabból a posztkádári kijáró kottából ők játsszák a leghangosabb, leghosszabb darabot.
Lázárnak ilyen skrupulusai nincsenek. Meg ezek szerint annyi esze sincs, amivel a hallgattál volna, bölcs maradtál volna szólam igazságát feléri. Vagy csak nagyon leköti az energiáit, hogy bizonygassa: Milánóban nem demcsákkal női személlyel hancúrozott a luxusban, hanem a sofőrjére költött napi 450 ezret, mert megérdemli.
