"Szerettük volna Pákh urat meggyőzni ezzel a barátságos lépéssel, hogy minden körülmények között érdemes megállapodni a magyar állammal" - mondta tegnap Lázár János miniszterelnöki miniszter, megszerzésekért felelős kreatív kormányhivatalnok. Nem voltunk sportszerűek - mondta még - de a sportszerűséget a magyar kormány le is szarja, ha kell neki valami.
Tegnapelőtt a manyupok, tegnap egy megkerülhetetlen szellemi termék, ma egy Munkácsy festmény. Mindegy mi az, ha kell akkor kell és kész, ha nem adják önként és annyiért amennyit a kormány rászán a bulira, akkor jön Lázár és elintéz:
- Nem lehet(ne) ellopni a manyupokat az Alkotmánybíróság nyöszörgése nélkül? János ír egy módosítót, az AB a jövőben kushad a sarokban ha költségvetési dolgokról van szó, és tádám, máris lehet kitalicskázni a 3000 milliárd felhalmozott lovettát.
- Akadt egy dolog, ami nélkülözhetetlen az uniós pénzek elosztásában, de levédett magántulajdon? Semmi gond, jön Lézer, tesz egy ajánlatot, majd mikor süket fülekre talál akcióba lép: a tulajdonos cégnél megjelenik a NAV, házkutatásokon lefoglalnak ezt-azt, középvezető szintig kihallgatnak mindenkit, éppen csak az nem világos mi után nyomoznak ennyire. A nyomásgyakorlás célt ér, a céget eladják, majd az aláírás másnapján az amúgy jó egészségnek örvendő cégvezető, Komáromi András meghal.
- Pákh Imre visszautasította a visszautasíthatatlan ajánlatot, amit a Golgotára tettek neki. Minden joga megvolt hozzá, elvégre az övé. Nevezhetik kapzsinak vagy bárminek, de ettől még a tulajdona felett szabadon rendelkezik. Ahha, csak nem Magyaroszágon, ahol Lázár János megszerző úr hatásköre az ilyesmit intézni. Ha kell, bevallottan nem sportszerű lépésekkel. A védetté nyilvánítás után tegnapi üzenete is "barátságos lépés", vagy mi. Pákh nem mondhatja, hogy ő nem szólt, és nem adhatja el mosolyogva a Golgotát ahelyett, hogy Komáromihoz hasonlóan kelljen ráébrednie, bele is halhat aki az állammal és Lázárral üzletel.