- Szevasztok, srácok! Ismerjétek meg egymást: Fidesz, ő a Paranoia.
- Helló!
- Paranoia, ő a Fidesz.
- Üdv!
- Járjatok innentől kéz a kézben, legyetek barátok, játszó és lakótársak, míg a halál vagy a választók akarata egymástól el nem választ! Mi meg hadd röhögjünk!
Lajos elvégezte. Azóta pedig a Pártból és közpénzből élők ott is bekapcsolt kamerás titkos támadást sejtenek, ahol lencsevédő takarja az optikát. Ilyen az, mikor sokan utálnak és kívánják már a bukást, és ilyen, mikor az évtizedes vértesó 180 fokos Geciszörnnyé válik. Miniszterelnök nertárs már nem beszélhet nyugodtan, mert vagy az Indexesek basztatják nyilvános szembesítésekkel lassan naponta, vagy ottfelejtődik egy kurva kamera és félő, hogy egy fodbalistát sem tud leinformálni a Felcsútról alkotott véleményéről lehallgatás nélkül.
Félelem és üldöztetés, ellenség mindenhol.
A Pártból és közpénzből élők szerint persze van olyan, hogy bekapcsolva marad egy kamera, és illetékes nertársnak rá teccik baszni az elsutyorgott mondanivalóra. De az milyen geciség már, ha ezt az eddig seggig érő nyelvűek kasztja is elkezdi játszani?! Hová lett a bajtársiasság? Hová lett az egy a tábor, a zászlóról nem is beszélve? Ha visszanéznek olyan régmúltnak tűnik, mint mikor még Megvilágosodás Előtti Semjénzsolt is Sütő Enikő poszterre recskázott. És éppen úgy elmúlt, és a veszélyérzet fémes paraízét hagyta a nyelvgyökökön.
Mert lehet, hogy egy maradt közülük körön belül, megbújva titkon, aki előtt a Vezér egyszer beszélni fog. És akkor baj lesz, nagy baj.
