Szombaton összeült a brigád. Mármint azok, akiknek van frakciója - a többieket nyilván a szél fútta be a Nagy Büdösbe, nem a zemberek szavazata - és nagyon felelősségteljesen meg korrektül viselkedtek. Mármint szijjártói mérce szerint, de legalább Főnök nertárs örömére egyhangúan támogatták Viktor atyuskát az Oroszországgal fenntartott pragmatikus együttműködés bővítésében. Akkora volt az egyetértés, hogy nem lepődtem volna meg azon sem, ha segédállamtitkári címekben nyilvánul meg Orbán hálája.
Csak a pontos részletekről nem derült ki semmi.
Megegyeztek, hogy Vona Gábor nem nyilvánosan veszi át a fizetési csekkjét Putyintól? Hogy Szél Bernadett a STOP-PAKS pólóját épp hétfő este fogja kimosni, és kedden nem veszi fel vizesen? Hogy Tóbiás nem bujtogatja a szoci aktivistákat a lehegesztett csatornafedelek felfeszítésére? Szijjártó szerint geopolitikai helyzet van, szerintem meg fontos dolgokban kurvára nem érdekli őket az ellenzék véleménye. Paksról volt bármiféle egyeztetés?
Ha akkor nem rendeztek traccspartit, akkor az úgynevezett ellenzék most miért látta szükségét egy nyilvánvaló píárfogáshoz asszisztálásnak?
Viktorék eddig is elmasszírozták a medvepéniszt egyedül, megmutatták mennyi de mennyi közös vonás van a Főni és Legfrissebb Legjobb Barátja között. A zárt körben végzett tevékenységről lerántottak a leplet a lengyelek, úgyhogy...Hacsak nem akart Vlagya ezúttal gruppent, ugye.
Mi változott? Mármint azon kívül, hogy Putyin biztos jó néven vette, a parlamenti eminensek az érkezése hírére úgy vigyorogtak a körasztalnál, mint a Mókus őrs tagok negyedikben a mazsolás kuglófra várva. Mihez bólogattak ennyire lelkesen? A paksi bővítéssel járó további eladósításhoz? Az gázfüggőségünk megerősítéséhez? A világban rólunk kialakult Putyin - csatlós kép további erősödéséhez?
Vagy abban bíznak mind, ha jó gyerekek lesznek nekik adja majd Putyin a receptet?
