Jelképesre sikerült Bajnai tegnapi napja.
Igen, a tegnapi volt az a nap, amikor Bajnai politikai értelemben még és már nem létezett. A kampányszezon lecsengéseként Zsigó Róbert még kénytelen volt előtte nyilvánosan megalázkodni,
és olvashattuk azt is, hogy Gordon nem fog föltámadni politikai értelemben: Egykori csapatában már a helyét osztják február közepén.
Teccikéteni?
Igen, nektek, akik a környezetemben napról napra azzal jöttök, hogy majd a Gordon megint visszagyün' a civil'zációból, mert ő nem-e van eltűnve, csak visszavonulságban szövi a terveket, hogy nem kéne ennyire elkúrni a következő feltámadást. Deazér' ott van oszt figyel, mert kihaő nem.
Mondom újra: nincs ott.
Ne várjátok. Bár kétségtelenül szórakoztató azt nézni, hogy minden idők leglelkesebb kormányzati felszopólánya hirdetésben kénytelen megjelentetni: hazudtam bassza meg, ettől még nem változik a pillanatnyi hangulatunkon kívül semmi. Véssétek észbe, hogy Gordi nem támad fel újra, nem jön Viktort kergetve csodát csinálni akkor sem, ha a végére egész belejött, és a szürke-sótlan Gordi kibújva a komfortzónából néha már embernek látszott. Elfáradt, megunta és akkor fulladt ki, mikor leginkább hozzákezdhetett volna valamihez önállóan.
Ez van.
Csá, Gordon, kösz a halakat!