Bazmeg, te Lajos!
Nem vettünk komolyan, elismerem. De azért valahol a kis lelkünk mélyén adtunk pár százaléknyi esélyt, hogy majd te magadat igen. Mer'hogy épp az arcodra szarnak, az oda nem adott médiabirodalmadat egyszer csak, hogy, hogy nem elfelejtik támogatni állami megrendelésekkel, sőt, rohamléptekkel építik a konkurenciádat kifele. Szóval okod éppen lenne, információink szerint a holtig tartó fingpertut sem kötöttétek újra, úgyhogy nem értjük mi lehet a baj? Bekuláztál?
Szomorú, hogy már az oligarchákban sem bízhat az átlag magyar. Jöttél te is, hogy na majd lesz itt veszprémi fingófa a nernek, aztán meg kiderül, hangember vagy. Pedig de szép lett volna, ha te foglalod keretbe Viktoréknak kezdetet és véget. Tudod, olyan jelképes módon, amibe a Főni bele van buzulva és biztosan megért, ha máskor nem a négy év alatt minden alkalommal, mikor a kétharmad megléte miatt eléd térdepelni lett volna kénytelen. Jó, én sem látnám szívesen, ahogy lépten nyomon a kezemet csókdossa nyálcsíkot húzva kézfejemtől a bemutató ujjam hegyéig, de neked tán' van az elviseléséhez rutinod. Jó, tudjuk, rutinod lehet, de gusztusod már neked sincs, meg is értünk valahol, de...
Azért egy kis hacacárét csaphattál volna, csak úgy az ize'végett.
Hogy kacagjunk a pártbecsináltak kétségbeesésén, ahogy farolva a disznószaron visítva futkosnak az akolban, hogy néddagecó, a Lajos be van ám keményedve, mostmilesz, hallod, a Lajosbazmeg, hallod, télleg nem szerizi a Viktort, hallod??!! Lettél volna mindjárt tananyag a fideszjúgend képzőben, Hogy ne szopasd az oligarchádat cím alatt. Amúgy meg nézhettél volna ki a fejedből ahogy szoktál, és ha megválasztanak képzelhetted volna magad a Dunántúl Királyának. A föld már úgyis a tiéd, a zsellérek meg csak összeszavaztak volna egy alkirályságot. Te meg elkomolytalankodod a lehetőségeidet. Betojsz és nem teszel semmit. Tűrsz és hallgatsz, mint mint mindenki akire Vendetta Viktor árnyéka rávetül, bizonyítva:
Te is más vagy, te sem vagy más. Ja, és épp vesztésre állsz, pancser.
