Legkedvesebb Medvénk, szeretett Barátunk, drága Vlagya!
Most mondd meg, ezt érdemeltük? De most komolyan, ezt? Azok után? Viktor hízelgő és kényeztető ajkai után? Paks II villámgyors elintézése után? A lengyelek fecsegése és a világ röhögése után? Ezt érdemeltük tőled, Vlagya?!
Nem értelek. Kikűtted ezt a Medvegyevet a kirakatba aki tilalmi egyenlőségjelet tett a mindenki és miközénk. Nem mondta, hogy az almával cukkolódó kurva lengyeleknek két év tiltólista, nekünk, a lesunyt fejjel kussolóknak meg egyse, mert 27 tagállamból csak kell egy kivétel, ami erősíti a szabályt.
Te nem kivételeztél velünk úgy, ahogy mi teveled!
Miféle barátság ez? Most majd azt ordítják az önkormányzati kampányban, hogy ingyen volt az aktus! Használod Te a fejed néha? Arról nem is beszélve, hogy mi lesz a tieiddel? Éhezni fogtok? Oké, azt vágom, hogy a vodka ubival fain, de azt nem hiszem, hogy az uborka alma, körte és sertéskaraj helyett is olyan fain lenne. Úgyhogy ha egy kis eszed van, akkor betartod a WTO tagsággal járó kötelezettségeidet. Akarom mondani tarccsad be. Na jó, a felkiáltójelet nem mertem ideírni a mondat végére, de a lábammal toppantottam. Egy aprót, nagy port nem kavart, de akkor is tegyél úgy, mintha jelentősége lenne. Tudom, tudom, ti simán lelőttök egy polgári gépet 300 utassal, szartok a WTO tagság kötelezettségeire, az én okvetetlenkedésemre, a magyar gazdákra, gazdasági növekedésre meg különösen, de gondolj bele: Mi vagyunk azok, Vlagya, a meleg szájak és KGBélák országa, a legnyugatibb neked eladósodott megyéje Oroszországnak.
Hogy baszhattál így ki velünk? Szívd vissza!
