Olvasom a legfrissebb hírekben, hogy van orvos Magyarországon, aki nem tud Orbán portrék nélkül élni. Argay László miskolci nőgyógyász és magánklinika tulajdonos nem egyszerűen vett egyet a Tereskova képekből magának, hanem felvásárolt tizenhatot és rendelt még négyet.

Hmmmm.

A Viktorunk iránti rajongás önmagában annyira nem is lenne furcsa, meg amúgy is szíve joga minden tehetős embernek arra költeni a vagyonkát amire neki tetszik.  Ha Viktor portrékra, hát azokra. Csak az egyszeri, szelektív amnéziában nem szenvedő honpolgárnak eszébe jut milyen volt legutóbb, mikor Argay doktor festmények közelébe ment, és főleg, hogy az nekünk mennyibe került. 

Még abban a rohadt elmúltnyócban esett meg, hogy a jó doktor zseniális érzékkel vásárolt meg két, szakértők szerint kereskedelmi forgalomban nem, vagy alig valamiért értékesíthető Wenczel Pohl alkotást. Majd "hazafias megfontolásból" bekopogott vele Magyarország bécsi nagykövetségére, hogy dicsak, háverek, ezek a képek itt lógtak a falakon eccerrég', ugyan vegyétek már meg tőlem cirka négyszáz millióért. Mi? Hogy ennyiért nem kell? Jó, akkor 205 millió értékben két állami ingatlant is elfogadok cserébe, mert egy egykori kisgazdával lehet alkudni. (a HVG hozta a komplett sztorit, amit ma már csak az Északhírnök archívumban értek el) 

Szóval mit tudom én, mennyire az Orbán iránti tisztelet és mennyire a más megfontolás vezeti most a jó doktort. Lehet úgy érzi, ha egy hátitatyó bekerülhet fétistárgyként a Nemzeti Múzeumba, akkor a portrék is érhetnek majd kicsit többet egyszer. De az is lehet elbaszta, mert lemaradt a hírről, hogy az Orbán család bevásárolt már Tereskova képeiből, és Anikó asszonynak van mit szétosztani, ha megunja Viktor fejét bámulni az előszoba falon is.