Napok óta a Cuslág könyvön, a belőle citált idézeteken és a vélt vagy valós hatásain röhögök. Ennél szebben nem jellemzi semmi a hazai politikai közállapotokat: A mutyista kókler a kijárónál is szigorúbb mázsát kap a csínytevéseiért, leguggolja amit kell neki, majd eladja magát harminc fillérért botrányhősnek az aktuális legerősebb kutya közpénzen kisámfázott intézményének. 

Nem tudom ki volt az ötletgazda, de a Habony - Gépont - Rogán háromszögben tudom elképzelni. Miszter Finkelstein úrnak ettől több esze van, ő nem sodorja bele magát olyan helyzetbe, amiben azért kéne haragudnunk Kegyetlen Ferire, mert aszonta ennek a szegény humoristának, hogy:

"„Zuschlag! Itt az a pont, amikor a biciklit el kell tolni! Nem, talán ez így nem érthető. Másképp fogalmazok: ha most végre nem takarodsz el, akkor belebaszunk a földbe."

Na, most aztán tényleg együtt érzünk Cusival, micsoda rettenet lehetett ez szegény párának. Nézni Kegyetlen Ferit meg az ő rideg, rángatózó arcát miközben tudja, ő aztán sokkal klafább és humarosabb csávó itt mindegyiknél, ők meg gyűlölik ezért. Ez annyira dermesztő jelenet lehetett, hogy arról nyilván a legnagyobbak is megemlékeznek mikor felidézik a múlt legparább emlékeit maguk között.

Micsoda fájdalom lehetett zsebre gyűrni azt az ötven millát a szocialistáktól, és micsoda trauma lehetett most kb ugyanennyit felnyalni Orbántól is. Remélem a kirendelt fidesztálibok megvédik az új aprószentet - ahogy megteszik ezt a frissen felfedezett Putyin barátsággal is - kurva ciki lenne most is köpködni mikor Vezérünk ennyit feccölt a dologba.