Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy háromkirályok. Éldegéltek maguknak a Balkán sarkán, vitatkoztak naphosszat, tépték, marták egymást ahol és ahogy csak lehetett, érték alapon nyilván, mert az egyseggű háromkirályok másképp nem is tudják. Fogadkoztak erősen, hogy ők aztán azzal a három fejükkel megdöntik a despotájuk uralmát jól, csak lennének valakik elég létszámban, akiknek elég a szögegyszerűségű szlogen: despota vagy demokrata?! - ez a kérdés, válasszatok!
Apró, pici, de nem jelentéktelen probléma, hogy hármuknak együtt nem volt annyi eszük, hogy a közkutatások adataiból rájöjjenek, a szögegyszerű szlogen tömeget nem vonz, de arra tökéletesen alkalmas, hogy a kezdetben más nyelvet beszélő fejet támogató tizenvalahány százalékot öt százalék környékére csökkentse A Nagy Alkudozással. De egyszer csak úgy látszott eljött a megvilágosodás napja, ők maguk is rájöttek nem lesz ez jó így, aszonták üljünk le újra és gondoljuk át amit még át lehet. Aztán másnapra kiderült, az átgondolás tulajdonképpen csak azt jelenti, hogy milyen pózban történjen a legnagyobb fej előtti bepucsítás, és hogy beszállhat-e a harmadik fej is a gangbang buliba még a főműsor előtt.
Szép kis elméletet rittyentettek ők hárman arról, hogy egy a tábor, egy a zászló, tovább erőltetjük a szögegyszerűséget mert túlbonyolítani minek? A szavazólapon legyen egy jelölt a despotával meg a náczikokkal szemben, legyen meg a boldogsága legalább azoknak, akik a bármi áron összefogásra akkor is voksolnak, ha a három közül a legbénább lesz miniszterelnök jelölt.
Hogy annak a kb 30% bizonytalannak, akik a választást ténylegesen eldönthetnék a világon semmi üzenet nem maradt?
Lárifári, öregecskedő gondolkodók szavazatainál több is elveszett Mohácsnál, meg amúgy is: Orbán újabb kétharmadának építése közben tömegek marhaságaival ne bíbelődjünk. Arra ügyeljünk gondosan, hogy a csodaként várt közös listán mindenki számára jusson elegendő biztos hely, oszt'jónapot. Mutassuk meg, hogy az elmúlt választás óta semmit nem tanultunk, és azt a kicsit is elfelejtettük ami időközben gondolatkezdeményként fölmerült.
A korszakváltás mehet a kukába, a háromkirályok ismét egy test, egy lélek és - ami a legfontosabb - egy közös lista.
Hogy egy kis bátorsággal, a tanulságok tényleges levonásával akár sikerülhetett volna Despota Őméltóságát a rendszerével együtt útnak indítani a történelem szemétdombja felé? Istenem, ne akarjunk már egyszerre mindent. Lassan kell haladni és most már tutira kell menni. Aztán a kilistázott székekből vicsorogva lehet majd versenyezni ki tudja hangosabban mondani: Mesterházy a hibás, és amúgy is Orbán egye meg amit főzött, mert minekünk amúgy Mohács kell ha nem tudtátok volna eddig. Ja, és persze majd kell egy Csapat, ami az ország fejünkre dőlt romjai közül kiemelkedve megmentőként szerepelhet, miközben mi álljuk a cechet.
Itt a választási esélyek vége, fuss el véle!
