Egyszer volt, hol nem volt, a Gellért hegyen is túl, ott, ahol a trafikmutyi dúlt, élt egyszer egy Retorikakirály. Nagy mesemondó hírében állt szerte a kontinensen, mítoszteremtő szájmenésein röhögött a fél világ. Hiú és nagyravágyó emberként igyekezett valami "jelentőset és rendkívülit" alkotni, ami belépője lehet a Münchausen báró és Háry János alkotta elitklubba, hogy legendákat szőhessen belőle is a hálás utókor. Minimum. Mert legmerészebb álmai visszatérő motívumaként abban reménykedett, hogy ha jól teljesít még szindróma névadó is lehet belőle.
Micsoda pech, hogy a hősmítosz építésben sem ismerte a mértéket.
Történt egyszer, hogy az aktuális reggeli népmesemondáskor túlbecsülte önmagát, és a régi trafikosok kisemmizése fölött háborgó népét ezekkel a szavakkal igyekezett megnyugtatni:
"Utasítottam az államtitkárt, mondtam, hogy ez becsületbeli ügy, ezeknek az embereknek a nevét gyűjtse össze, számukra a megélhetést majd biztosítani kell."
Megörültek a régi trafikosok, na most aztán Szájhőskirály személyesen fogja megmenti őket, mégis csak van becsület vagy mi ezen a világon. Páran elhajtották a bevezetett üzlethelyiségükre ácsingózó, családi vállalkozásukba kéretlenül betársulni akaró rendszerkegyenceket, mások meg csak simán elkészítették az újabb dokumentumokat és várakoztak bizakodva. Üzletükben megjelentek a hivatalos emberek, fotóztak, ellenőriztek és megnyugtatták akit lehetett: no para, innentől sínen vagytok, mint József Attila.
Aztán valami valahol félresiklott.
„Július 16-án kaptuk kézhez az értesítést, amelyben a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. (NDN) közölte: nem kapunk méltányosságot, mert nem feleltünk meg maradéktalanul a felhívásban szereplő feltételeknek. Hogy pontosan minek nem feleltünk meg, azt nem közölte velünk se a levél, se azóta senki más. Apám rokkant, közel 35 éve trafikos, és 30 éve egy helyen, változatlan tulajdonosi viszonyokkal üzemelő dohányboltot vitt. Az összforgalom 83 százaléka a dohányeladáshoz kapcsolódott. Mi volt a baj?”
Igen, jól érted nyájas olvasó. A 270 régi trafikos pályázóból is 63-at talált megfelelőnek a Nemzeti Dohánymutyi hivatal. Indoklás ezúttal sincs azon kívül, hogy csak, azért mert. Ezen igazából már meg sem lepődött senki. Elvégre Szájhőskirály azt is megmondta: "Amint megkötöttük a szerződéseket, a trafikpályázatokat nyilvánosságra fogjuk hozni."- és mekkora seggszáj lett ebből is.
A történetek után Szájhőskirály népe végképp képbe kerülhetett arról, mit jelent mikor azt mondja, becsületbeli ügy. Egyes kisemmizett trafikosok szerint a becsület olyan, mint egy szál gyufa: egyszer lehet elhasználni.
