"Válámi ván, dé ném áz igázi" - mondaná erre maga Rajkin is, ha végignézne a nagy büdösben ücsörgőkön. Ülnek, melegszenek, gombot nyomnak lelkesen és asszisztálnak csöndben a Nokiás dobozolást eljelentéktelenítő, múlt homályába lökő országos mutyihálózat kiépítéséhez. Nincs lacafaca, ezt kívánja a haza, akarom mondani az ember, aki egyszemélyben szokta a hazának és a nemzetnek képzelni magát. Aztán mit tesz Isten a Trafikpárt frakciója fölriad álmából az erősödő mormogásra: aztakurva, a 222 igen egyébként sem egy huszáros szám a frakciólétszámhoz képest, na de három nem és egy tartózkodás is akadt? 

Há'ezmeg? Hogy lehet ez? Mikor maga a Boldogságos Fénylő Csillag is megmondta pénteki rádióinterjújában amit megmondott, oszt'akkor mire fel kell itt a pártakarattal szemben hánykolódva zavart kelteni az erőben, he? 

A nemmel szavazó Ángyán és a tartózkodó Bencsik állandó renitensnek számít, de vajon mi zavarhatta meg ennyire a XV. kerületi polgármester László Tamást és a fővárosi kormánymegbízott Pesti Imrét? Az világos, hogy a HVG Trafikpárt mutyisztáni módszereit bemutató hangfelvétele felkavarja az állami szintre emelt korrupciótól felfordult átlagmagyar gyomrot,  de eddig nem zavart ez különösebben senkit az emlegetett frakcióban. 

Esetleg az ismét molinózással zavargó péemesek performansza kuszálta össze kezeiket a gombok fölött? Talán elszégyellték magukat, hogy egy negyvenkilós nő tökösebb megint, mint ők, és a biztosra vehető kövérlaca bírság tudatában is tiltakozni mert képviselőtársával együtt? Vagy tényleg vannak olyanok a Trafikpárti frakcióban, akik nem akarnak a Nemzeti Dohánymaffiához tartozni? Sok lett a jóból? Túlcsordult a pohár mikor már a látszatra sem ügyelve 90 trafikot jegyeznek be egy bajai lakásba, és mikor a fő nemzetidohányosról is kiderül, hogy tesóéknak és édescimbiéknek is csak jutott a jóból? 

Vagy csak ők is elkezdtek szembesülni a jelenséggel amivel lassan mindannyian fogunk: A megszokott helyeinken megkezdődött a készletek végkiárusítása, a valósággá váló, saját bőrön érzett kényelmetlenség miatt egyre nagyobb lesz a zúgolódás úgy az eddigi árusok, mint a vásárlóközönségük között. Ezt pedig olyan politikus akinek valami kis esze van nem vállalja föl. Elvileg. Mert lássuk be, a fehér hollókat leszámítva még mindig a bizakodás van, hogy majdcsak elfelejtik az emberek ezt az egészet, majdcsak kevesebbet cikkeznek róla a mindenféle orgánumok, majdcsak lesz valahogy. 

Pedig a java még csak most jön. 

A következő napok-hetek tapasztalása lesz, hogy a megszokott üzletekben a preferált márkád már nincs,  nemzeti fagylat és jégkrémszaküzlet párténekessel meg még nincs. Aztán ha lesz is, az a majdvalahol lesz, ahová külön menni kell, felborítva a napi rutint, és ez remek alkalom lesz édesszüleitek legősibb mesterség felé terelgetésére verbálisan. Ha nem világos mondom egyszerűbben: a történtek után a népegészségügyi kurva anyázástól és a trafikpárti apátokfaszától lesz hangos az utca. Elfinomkodhatnánk ezt, de minek? A köpködés és káromkodás velejárója egy ekkora lenyúlásnak. A saját kényelmetlenségen túl, ha az ember ránéz a megszokott trafikosára - mint én az enyémre, aki dohányárún kívül csak hírlapot árul az üzletében, és bár pályázott, nem bizonyult elég aktív kopicé gyűjtőnek - és a mi lesz veletek kérdésre csak egy lemondó legyintés meg a lesütött szomorú tekintet a válasz, akkor valahogy nem az örömódát kezdi fütyörészni jókedvében. Ezek az emberek a napi kapcsolatból eredően ismerőseink, és nem vidám látni mennyire kibasztatok velük, a családjukkal, csak hogy elmutyizhassátok a bizniszeiket a rokonok, haverok és hűbéresek javára. 

Ezen nem segít se Orbán pökhendisége, se Navracsics tegnapi újabb itt nemvót semmise okoskodása. Mikor kézzel megfogható valósággá válik az amiről eddig csak a beszéd ment, a szemünk előtt fognak nektek köszönhetően eldőlni családok sorsai, akkor egyre erősebb lesz irántatok a harag. És bizony benne van a közhangulatban, hogy ha semmi másra, erre erősen rábasztok.