Fénylő Csillagunk nem okozott csalódást, a szörprájz faktort gondosan mellőzve éppen olyan menetrend szerű, unalmas és kiszámítható volt, mint a hajnali lázmérőzés utáni ágytálosztás a kettes elme intenzíven. Az ágyrácson túli világ hajnali homályból előparázsló űzött tekinteteit a világ fejlettebbik fele rögtön látni vélte mikor Viktorunk bejelentette, Migyurink a következő hat év, az életművet meg Vargának kellene a matolcsyzmusból eszkábált malteros kanállal készre eszkábálni valahogy. A New York Times és a Nomura a hasát fogva röhögött, mit - pontosabban kit - jelent Magyarország számára a "független jegybankelnök". Előbbi felvázolta olvasóinak, hogy unortodox jobbkézből a kampányév monetáris rabszolgájává tette Viktor a mi Gyurinkat, utóbbi szerint a jegybank függetlenségének hellószia és minden világos: most már Orbán egymaga áll a kormányrúd mögött. 

Miután a világ egy pillanat alatt beárazta Matolcsyt és új posztját, számunkra inkább annak van jelentősége, milyen utat és stratégiát választ magának az utód. Varga Mihály portréját elolvasva és a tapasztaltakból kiindulva szokás őt a "lojális de még normális" kategóriába sorolni. Mit jelent ez a gyakorlatban? Emlékszünk a kormányváltás utáni Nagy Csontvázkereső Akcióra? Azt elvégezte Varga, de mikor kínossá vált az eredménytelenség azért a jelentést követelőknek nem habozott odaszólni: az egyetlen példánya Orbán fiókjában van, kérjék tőle hátha odaadja. Mondani nem kell, hogy ez azóta sem került elő, de arra jó volt, hogy valamilyen szinten az ügy körvonalazza Varga jellemét. 

Tegnapi megszólalásában leszögezte, a gazdaságpolitika iránya nem változik. Pedig ez kevésbé valószínű, mert szerinte két célt tűztek ki maguknak tavaly, az államadósság csökkentését és a munkahelyteremtést. Azt meg ő tudja a legjobban, hogy az államadósságot csak felcsökkenteni sikerült a valaha volt második legmagasabb szintre, a statisztikai hivatal szerint meg a munkahelyteremtéssel időarányosan most állnak a legszarabbul a ciklus kezdete óta. Ráadásul egy éve tart a recesszió és a gazdasági növekedést is be kéne indítani valahogy. Ezért mondhat Varga bármit, nem az a kérdés lesz-e irányváltás, hanem az, minek fogják majd elnevezni mikor igen. Ebből az irányból közelítve ugyanis egyik sem fog menni és ezt Lojális De Nem Hülye Mihály is tudja. Remélhetőleg. Pluszbónusz feladat a túlzott deficit eljárás alól kikerülni, ami miután Brüsszel hiszi a piszit játszik a 43 napot megélt költségvetésünkkel, és a homlokát mutatóujjal ütögetve gesztikulál valamit, a gazdaság mai állapota mellett nem kis vállalás, és a lehetőség alól kibúvás útjában maga Naszádkapitány áll személyesen. Aki ha nem fogja tudni ezt az egy eredményt sem lobogtatni ennyi megszorítás és kreatív adókivetés után, akkor elfelhősödik fényességes homloka és az NGM matrózokat a főnökükkel együtt előbb áthúzza a hajó alatt, majd könnyű délutáni eledelt aprít belőlük a cápáknak. 

Innentől pedig józan paraszti ésszel - elvileg - csak az lehet kérdés, Varga csöndben lebontja vagy egy határozott mozdulattal - úgy is mint új jobb kéz - összeroppantja a matolcsysta unortodox koronaékszereket, ha előbb fáj hamarabb gyógyul elv alapján. 

Aztán persze könnyen meglehet, hogy felesleges a gazdaság kívánt változásain spekulálni, mert Varga inkább lesz száz százalékban lojális, elődjéhez hasonlóan a gazdasági racionalitásokat majd fasza könyvek olvasásából merített élményeivel és seggpötty teóriák gyártásával fogja pótolni ő is. Semmi garancia nincs rá, hogy bár még ma kinézzük belőle de Varga tényleg rendelkezik is az Áderben felfedezhető vonással, mikor az Orbán iránti lojalitást háttérbe szorítja a rábízott feladat és az ország sorsa iránt érzett felelősség. Én egyáltalán nem bánnám, ha nem csak egy legény lenne talpon az egész Fideszben, és nemzetgazdasági miniszter úrról meg teljesítményéről nem kéne szakmányban mémet gyártania az online népművészeknek. 

Utálni annyi minden másért is tudunk benneteket. Túlélnénk valahogy, ha Varga bénaságáért a végelszámolásnál majd pont nem kell.