Tegnap párttá alakultak a szakadár elempések. A Párbeszéd Magyarországért alakuló kongresszusán elfogadta az alapszabályukat, 13+1 pontos közpolitikai csomagjukat, megválasztották a társelnököket - Jávor Benedek és Szabó Tímea - az elnökséget - Karácsony Gergely, Scheiring Gábor, Bakó Krisztina, Tordai Bence - és tettek egy rakás olyan dolgot, ami eddig az LMP -re egyáltalán nem, vagy csak nyomokban volt jellemző.
Nem fordultak ki magukból teljesen, most is képesek voltak az alapszabály és közpolitikai program megfogalmazása - elfogadása közben egy-egy szó jelentésén, maradásán illetve elvetésén vitatkozni, csak most nem tartott ez egy egész hétvégén keresztül.
Végül is lehet nem is baj, így legalább mindenki mindennel egyetért és állandó vitatkozás helyett egyfelé húznak. Változás volt a hangulatban is: most csupa jókedvű arcot lehetett látni szavazás közben, mint mikor óvónéni először engedi a csoportot a mászókától beljebb, felfedezni a homokozót is, és nincs csendőr aki árgus szemekkel figyeli, ki dugott borsót az orrába. Ez a felszabadultság minden megmozdulásukban jelen van - még: elég gyorsan lett honlap és logó, a pártalapításhoz szükséges alapszabályra sem kellett az idők végezetéig várni, a célok világosak, a jelszavak egyszerűsödtek és közérthetőbbekké váltak, az elvont, negyedórás körmondatba csomagolt romkocsma-szociológus fíling helyén nyomokban már a tudatosság, határozottság és a hatékony működéshez szükséges profizmus is felfedezhető. Úgy néztek ki tegnap, mint akik tényleg csinálni és nem csak beszélni akarják a céljaikat.
Szörprájz.
Amíg a sajtótájékoztatóra rendezték be a termet, páran az értelmetlen hülye mondatok versenyében megfogalmaztuk: Ez a más elég más, mint az a más volt, és mennyivel másabb más sülhetett volna ki az egészből, ha az a más a kezdetektől ilyen más.
A sajtótájékoztató érdekes tanulsága, hogy sokaknak nem gyanús, ha egy teremben van egy fal, tetején az "alapítók fala" felirattal, alatta több négyzetméternyi fehérséggel, akkor azt menthetetlenül össze fogják irkálni. Felesleges tehát nagyon a terem közepére tájolni magunkat, hisz úgyis ők jönnek majd a falhoz. Eleinte örültem a törvényszerűség felismerésének, kicsit később, az aláírás bejelentése és megkezdése után már annyira nem.
Hirtelen összeszorultunk, mint olasz férfi lábfej a hegyesorrú digó cipőben, az egyébként is megtelt teremben a helyezkedéstől kezdtünk a kívántnál is sokkal szorosabban lenni. Elmondhatom magamról, hogy a terem kétharmada ült az ölemben félrehúzódni igyekvő tagok-szimpatizánsoktól a Cserna Antal - Szalay Kriszta házaspárig, az LGT-t bojkottáló összmagyar sajtófotós társadalomtól országgyűlési képviselőig. A média-művész-polceleb szpotting akkor lett volna teljes, ha a két sorral előttem ülő Hajós András is hátra jön valamiért az ölembe ülni, de ez kimaradt. Itt jegyzem meg a rutintalanabb és szégyellős péem alapítóknak, hogy a miattatok odasereglett sajtóhadoszlop nem ám ellenség a rátok szegezett fotó ágyúk ellenére sem. Ha egymás szavába vágva kérlelnek a helyszűke miatt, hogy fordulj a másik irányba is a kedvezőbb beállításért akkor nem kell ám szaladni, mint rajtakapott apácának a szopóálarc kiállításon, hanem szánd rá azt a 2-3 másodpercet, és fordulj oda. Neki ugyanis az a munkája, hogy dokumentáljon téged, te meg azt akarod, hogy megtegye, ezért hívtad oda. Akkor hová szaladsz és mit forgolódsz, mint bélhurutos galamb a Blahán, mikor a tömegben amúgy lépni sem bírsz?
A sajtótájékoztató lényege Jávor Benedektől hangzott el:
- A Párbeszéd Magyarországért elsődleges prioritásként tekint az orbánváltásra.
- Tárgyalni és szövetséget kötni akarnak, de csatlakozni nem kívánnak az Együtt 2014-hez. Önálló erőként, a választási törvény szülte kényszer miatt szövetségkötéssel, de parlamentbe jutás után önálló frakcióként kívánnak működni.
- A kormányváltást nem a 2010-es állapotok restaurálásával képzelik el.
Ezzel én nem tudok vitatkozni, egybevág azzal amit a kormányváltás hogyanjáról gondolok. Annak is örülök, hogy Karácsony Gergő mondatait hallva ők megértették: bátorság és önbizalom nem a kifelé tüske, befelé depresszió sündisznóállásban derpegéshez, hanem a kormányváltáshoz szükséges tárgyalások és szövetségkötések közben kimondott nemekhez kell. Mert erre a kormányváltáshoz elégséges tömeg megszerzéséhez szükség lesz a joviális külső mögött gátlástalanul, változatlan személyi összetételben nyomuló szocikkal és adott esetben akár az E14-gyel szemben is.
További újság, hogy érdekesre sikerült a kis ünnepi műsor az ásítozós megszokott helyett. Az Egyetemes Közhelygyűjtemény azt írja, a művész nem az elemzésért, hanem a befogadókból kiváltott hatásokért dolgozik. Galkó Balázsnak ez a hatás tegnap olyan szinten sikerült, hogy én csak annyit mondok, kedves barátom, ha én lennék a Vidnyánszky, te nagyon haza se járnál a Nemzetiből. Nem érnél rá.
De nem ő volt az egyetlen aki hatást, mégpedig nem is akár milyet tett a közönségre. A műsor slusszpoénjaként Szabó Tímea mondott egy záróbeszédet, olyat, amilyenre nem volt még példa se a zöldmozgalmak, se az LMP és részei környékén: súrolta a karizmatikusságot. Szabó Tímea ott abban a pillanatban a szemünk előtt vetkőzte le a jócsajságot, és vált igazán politikussá. A meglepetéstől én bizony körbenéztem a körülöttem ülő hímegyedek arcán, és most először nem az alig leplezett - ezt nem lehet másképp mondani, bocs - sunáználak csibe, olvasd fel bár a telefonkönyvet kifejezés ült az arcokon, hanem a meglepett érdeklődés látszott nagyjából mindenkin. Ha azt mondja, egy év múlva Orbán politikai hullájának maszkját fogja az ujján pörgetni, az előadás módjától simán elhisszük neki.
A női kvóta mindenáron szükségességéről én nem vagyok meggyőződve, de arról igen, hogy erre a Szabó Tímeára szüksége van a közéletnek. ÉdesCsillagom, hol voltál te eddig, és miért ott? Miért voltál te ennyire a háttérbe szorítva, mikor neked réges régen beszélned kellene? Az urak beszédeinek tartalmával nem szokott baj lenni, de visszatérő probléma, hogy az előadáson lenne mit csiszolni. Te meg rögtön belecsapsz a lecsóba tú in van, és már nem a külsőddel ragadod magadhoz az érdeklődésünket, hanem képesek vagyunk az orbánváltás és a Párbeszéd Magyarországért mértékadó politikusát látni benned. Ez a produkció ötös.
Mindent egybevéve feladtátok magatoknak a leckét. Mert a sok szarakodás után a kezdeti lépések szimpatikusak, a tempó végre nem hagy kívánnivalót maga után, a célok megfogalmazottak és állandó hümmögés helyett ki vannak mondva azok a dolgok amiknek kimondva kell lenniük. Eddig azt mutatjátok lehet ezt másképp, tudjátok másképp, és innentől nem érjük be kevesebbel.
