Nehezen tudtam eldönteni, hogy anyázós vagy röhögős kommentárt fűzzek az Educatio konferencián történtekhez. Egyszerre lenne kedve az embernek röhögni a látványon, ahogy néhány diák és a határozott fellépés mekkora zavart és ideges tikkelést képes okozni egy miniszternek, államtitkárának, és a szavaikat áhítattal ivó válogatott közönségnek. Az elhangzottak viszont hasonló korú és sorsú gyerek apjaként a fejembe kergették a vért. Ez lenne a sokat emlegetett keresztény konzervatív értékrend, ami a felvételeken megszólalók szájából elhangzik? Mert, ha igen, akkor nagyon rosszul csinálok valamit, és el kell kezdenek látogatni az ilyen konferenciákat. Gondolom csak jobb lenne, ha nem kéne a gyerekeket a pofonosztás javaslatával hazaküldözgetni, lenne kéznél szülő, akivel a lelki munkásőr azonnal lepofozkodhatja a javaslatát, ha van hozzá bátorsága.
Eddig arra neveltem a gyerekeimet, hogy a fizikai erőszak nem megoldás semmire, de könnyen lehet a látottak alapján, hogy fel kell adni az elveimet, ha fel akarok zárkózni a nerszellemhez. Az csak az egyik dolog, hogy bullshit asszonyság ordítva követel tiszteletet, és szarból font ostorral igyekszik mittettélazasztalra strófát pattogtatni, mert őt egy legyintéssel elintézi az ember: a jövőjükért felszólaló diákok nála máris többet tettek arra a bizonyos asztalra, amin a jövőt írják, mert kiálltak azért, amiért neki, konferencia résztvevőnek a dolga lenne. Ezért tartjuk őt, ugyanis, bár ahogy elnézem a közszolga kifejezést ideje lenne kikeresnie a szótárban, hogy különbséget tudjon tenni a tanár és a bólogató nejlonkutya között.
De mit szóljunk a szóváltás hatására magát szolgálatba helyező munkásőr szakos kolléga kirohanásához? Tudom életidegenül hangzik egy nemfideszes számára, hogy vannak családok Magyarországon, ahol a nők nem vargapistai módszerekkel vannak kezelve, és nem divat a családon belüli erőszak sem. Ezért azt gondolom, a kolléga jelentkezzen nálam a kiosztani szánt sallerjaival, és ne a gyerekekkel üzengessen meg küldözgessen pofont. Ebben az esetben, ha elég meggyőzően érvel legyűröm magamban a liberálist, és elrendezzük ezt a dolgot a konzervatívéknál ezek szerint megszokott és kívánatos módon. Aztán a felépülés hetei alatt majd elgondolkodik, hogy mennyire eredményes modell amit erőltet.
Az meg gondolom a véletlen műve, hogy a családbarát kormány erőforrás minisztere és kereszténydemokrata államtitkára egy szó ellenvetés nélkül nézte végig, hogy a magáról megfeledkezett kretén családon belüli fizikai erőszakra buzdít. Demagóg vagyok? Az bizony.
Mert ezért semmi mást nem érdemeltek.
