Kezd egyre érdekesebbé válni a kétpólusú politikai paletta. Narancs sarokban a Nemzet Autodidakta Háztartási Kisgépszerelője, piros sarokban a horngyulát leklónozni kívánó, ellenzékinek lenni szekszi , lájkolj babám, csak Tomcat át ne basszon megint Szanyi Tibor, a szocik egyszemélyes stratégiai fegyvere. Mulattató cicaharc lenne, ha hosszútávon nem a bőrünkre menne a játék.
A narancs gym edzésmódszert váltott, épeszűre fogalmazott, kivitelezhető gazdasági törvények helyett Murphy törvényével gyúrnak, miszerint ami elromolhat, az el is romlik. Úgyhogy csak ki kell várni amíg kapitulálnak a háztartási eszközök, és megoldódik a gazdaság recesszióból kilábalása magától. Ezzel a költségvetést kidobták, és a gazdaságpolitika megrekedt egy lejárt szavatosságú gálvölgyisó reklám szintjén, ahol a nemzet Lőkös Lajosa becsenget és azt mondja: Calgon nélkül mossá'má baszod, mert sose lesz vízköves az a rohadt fűtőszál!
Ezzel szemben a piros gymben horngyula leklónozásán megy a spekula, ami végül is érthető: csak kéne valaki, aki lebontja a köztük és a választók/közvélemény között lévő vasfüggönyt. Azt nem tette hozzá Szanyi, hogy a wannabe miniszterelnök jelölt horngyula hasonmásra is megvan az elképzelése, pedig a csúcspont az lett volna.
Szemmel láthatóan a frász kitöri a gondolattól is, hogy Bajnai miniszterelnök jelölt legyen, mikor ő maga már az összefogás stratégiáját is kidolgozta a blogján:
1: "Mind a 106 körzetben az MSZP állítson közösként támogatott jelöltet."
2: "Program vonatkozásában az MSZP ajánlatát tekintsük irányadónak, habár a szövetségbe társult szervezetek fenntarthatják külön véleményüket, legfőképp a következő ciklus javára."
Egyszerű és nagyszerű, nem? Különösen, ha a nyilvánosságra került választási stratégia fényében nézegetjük. Ennyi erővel kérhetné, hogy legyünk MSZP tagok, mert az pont fasza lenne. Nekik. Azt gondolom továbbra sem sikerült felérni ésszel, hogy a választások óta - a statisztikai hibaszázalékot figyelembe véve - a népszerűségük és elfogadottságuk stagnál, megragadt azon a tízenpár százalékon, és az orbáni elkúrás ide, a jogállami normák letojása oda, csak nem akar az egekbe szökni, az amnéziára alapozott amnesztia elmaradni látszik Ha két év alatt nem sikerült tudatosítani magatokban, hogy a változatlanság mellett érdemi megújulás nélkül ez nem fog menni, akkor csináljatok bátran Szanyi Tiborból wannabe horngyulát. A töretlenül támogató tízenpár százaléknak meg fog felelni, de ekkora szavazóbázissal kormányváltásról álmodozni is felesleges.
Röhejes látvány kormányunk és leváltására magát önjelölt alkalmasnak tartó ellenzéke egymás mellett, mégis a nevetségességétől szomorú ez az egész. Kedvünket tovább rontja, hogy a politikai paletta többi szereplőjében sem teng túl a kormányváltó potenciál. Nyakunkon a regisztráció, soha nem látott magasságban a bizonytalanok, mindenkiből elegük van szavazók tábora, és komolyan nem igyekszik megszólítani őket senki. Se a jelenlegi szereplők, se azok, akik most körmölnek szorgalmasan, hogy legalább a sorvezető meglegyen ehhez. Húzzatok bele gyerekek, mert ettől nagyobb szarban csak akkor leszünk, ha tényleg Nemzeti Murphy Kisgépszerelő és a Horngyula Hasonmásverseny győztese között kell regisztrálva eldöntenünk a cicaharcot 2014-ben.
Mi le akarjuk cserélni Orbán Viktort. De legyen alternatíva akire érdemes.
