Vannak pillanatok amikor nézel egy embert és olyan érzésed van, hogy az átbillenésének vagy tanúja. Ilyen érzésem volt nekem amikor Török Gábor blogján elolvastam Sólyom László aszófői beszédét.  (akinek túl hosszú, kivonatolva itt)

Sólyom nem a kedvenc köztársasági elnököm, különösebben nem kedveltem soha. Sőt, bevallom férfiasan én simán kiröhögtem mikor tüntetni ment önmaga - mint a hadsereg főparancsnoka a radarállomás ellen. De mindentől eltekintve az elvitathatatlan tőle, hogy a jogállamiság és az alkotmányos rend elkötelezett híve volt alkotmánybíróként, köztársasági elnökként és közéleti szereplőként is. Éppen ezért érdekes, mikor ő is eljut egy olyan pontra, ahol átbillen benne valami, és egy jelentéktelen falunapon mond olyanokat, hogy csak pislogsz. Mint akiben felgyülemlett az elmúlt két év minden baja, az ordenáré alkotmányos húzások csúcsra pörgették fejében a kerekeket, és most átszakadt a gátlások gátja. Ömlik ki a cucc és ilyenkor már nincs fék, nincs kontroll, kijön minden aminek ki kell jönnie. Az aszófőiek meg kapaszkodnak egymásba rémülten, hogy fel ne robbanjon mérgében, mert ilyen túlnyomással a darabkái leszakítják az esti utcabálra előkészített lampionokat. Képzeld el mi van, ha nem falunapra, hanem narancsszüretre hívják.

Ennek a dolognak a tanulsága nem az amit Sólyom elmondott, azokat az érveket külön külön hallottuk már sokaktól sok helyről. Hanem a tény, hogy a baloldali liberálisnak semmilyen alapon nem nevezhető ex köztársasági elnöknek nyakán is felforrt a víztorony, és eldurrant a búra az orbáni értelemben vett alkotmányosságon. Hányan lesznek még ilyenek? Hányan fognak még kiakadni Viktor ámokfutásán? Gazdasági értelemben már sokan megtették a jobboldalon is, de a morális, alkotmányos, jogállami válságok most fognak előjönni. Az előzetes regisztráció, a fél tizennyolc éveseknek adandó szavazati lehetőség, a határon túliak levelező szavazati joga mind olyan eszközök, amik valamilyen formában a múlt szellemét idézik. Azét a múltét, ahol előfordult kék cédulás választástól korlátozott szavazati jogig minden, és amiről azt hittük mi "rendszerváltó hősök", hogy 1990 után nem jön vissza soha.

De itt van nekünk ez a mi Zsebnérónk, aki ha úgy látja jónak a lex Sulyokról is lefújja a port végső kétségbeesésében. Ettől pedig a keresztény konzervatív szellemi holdudvarból is sokaknak hányni kell, ahogy a példa mutatja.