De ez csak a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy ezzel ismét hülyének látszik. Mert a gazdasági portálok gyors fejszámolást végezve nagyjából egy perc múlva kérdezik: ugyan honnan teccenél venni ehhez 15 ezer milliárdot most hirtelen, mikor az IMF éppen arról gondolkodik, Lyukasgatya Nagyfőnöknek adjon-e valami kis hitelkét? Ezzel pedig mértékadó politikusból vígjátékbeli fantasztává válik abban a pillanatban, és ott találja magát a helyzetben, mint a Woody Allen a Fogd a pénzt és fuss-ban. Állnak körülötte az irodában, ő meg magyarázza, nem cicó ez hanem cécó, nem slukker hanem stukker, hagyámá-maragyámá. 

Az iparkamarát is úgy meglepte ezzel, hogy Parragh László néhány pillanatig nyalni is elfelejtett, pedig. A döbbenetből először ocsúdók a második percben már azt találgatták, milyen verziók várhatóak a kivitelezésre pénzeszközök híján, és hogy akkor most Kedves Vezetőnknek a Közgép üzletkötőjének, Csányi és Spéder urak magyarságvizsgáztatójának, vagy labancbank üldözőnek teccik-e majd lenni. Igen, Viktor ezzel tovább csúszott lefelé a lejtőn, és máris az emlegetett film szappanpisztoly jelenetében találta magát, ahogy a szakadó esőben a kezére habzó, visszafelé elsülő blöff fegyvert bámulta ázott kutya tekintettel. 

Azt mondták Viktor szabadságon lesz, mert a lemerült akkumulátorokat tölteni kell. Ehhez képest ezt a klasszikus one man show-t nyomja, túl minden röhejhatáron. Én végül is nem bánom, ha az uborkaszezon nem telik unalmasan, és a Nemzet Bohóca minden napra készül nekünk valami kis előadással. Így fokozva a hangulatot és licitálva önmagára napról napra előbb utóbb eljutunk a zenebohóc magánszámig, amiben már nem elég a csörgősipkát rázni, a fartájékra felszerelt cintányér rugdosását is várja majd a hálás közönség.