Orbán Viktort gyomron vágta a valóság. Amíg sípolva igyekezte kiheverni a rekeszizom szorítását addig volt ideje gondolkodni, vajon hogy jutott el idáig. Mennyire volt okos dolog halálra szívatni a gazdaság hitelezőit, mennyire volt okos félévente segget csinálni a szájából. Most meg ott rongylábazik a ringben, fejében zúgnak a baj-van-baj-van harangok, és igyekszik lábon kihordani az összes felütést. 

 Ha egy miniszterelnök aláírása annyit se ér, mint a papír amire rákerül, ha a Bankszövetségnek adott szavának érvényessége nem tart öt hónapig, akkor van az, hogy a beintő és tőkét kivonó anyabankokkal szembeszállásra szövetségeseket kéne keresni. Meg lehet próbálni a velünk még szóba álló Visegrádi Négyeket összefogni, és egységes fellépésre bírni. Gond akkor van, ha a szövetségesek egyhangúan kijelentik: náluk gazdaságpolitikát írnak szakemberek, nem győzelmi jelentéseket és frappánsnak hitt hazugsághalmazt kusza tekintetű féleszűek, úgyhogy köszi, de a magyarországi Apró Szent egye meg egyedül amit főzött a szentséges jobbkezével, az ő viszonyuk a bankokkal felhőtlen.

 Szar lehet most Orbánnak lenni. Képzeljük el, hogy a foci EB iránti lelkesedésből nyálzik, mint az állat, és az ilyen hírekre mennyire keserűvé válik a nyálözön. Bazz, ha ebből egy petty is lecsöppen, akkor mellbimbóig átmar zakót, inget, atlétát. Különösen, ha el kell menni a sógorékhoz jobb híján, és ott kell felcsúti der bunkóst táncikálva kelletnie magát, hátha vonzóbbnak látszik tőle majd az ország. 

 Ez se könnyű, ha egy miniszterelnökről köztudott, hogy nem azt kell nézni amit mond, hanem amit tesz. De amit tesz is visszájára fordítja minden további nélkül, az aláírást átfirkálja, a szerződést semmisnek tekinti ha újabb adó kivetésére kényszerül. Ilyenkor jön az a lemez, hogy hátizééé, a bankadó az brutális volt, mea culpa, mea maxima culpa, de most aztán - lehet - kivezetjük mindjárt 2013 január elsejétől. Persze, hogy lehet. Ez az a lehet ami annyit tesz, nesze semmi fogd meg jól, ha tényleg ilyen hülye vagy, hogy a félévet se élt megállapodás után is elhiszed, akkor megérdemled. Ezen a ponton úgy érzem az osztrák bankárok és üzletemberek nehezen tudták eldönteni, Viktoron röhögjenek jobban, vagy Butagyuri Economistnak írt válaszán, esetleg a tényen, hogy Viktor még mindig hagyja a bolondot beszélni és levelezni.

Az biztos, hogy párás tekintettel hagyták el a termet. Remélem volt aki elmagyarázza Kedves Vezetőnknek, hogy bár a könnyeiket törölgették, nem meghatotta őket.