Enyém az arany, tiéd a réz,
Enyém a bilincs, tiéd a kéz,
Tiéd a rendszer, enyém a zűr,
Enyém az ország, tiéd az űr.
(via)
"Magyarországon az elmúlt években helyreállt a jogállam, és érezhetően jobban működik az igazságszolgáltatás!" - mondta Kedves Vezetőnk tegnap, és hozzáfűzte még: - "Elmúltak azok az idők, amikor súlyos, az embereket megrázó bűncselekmények büntetlenül maradhattak!" - majd belenézett a papírjába, az arcán hordott rinocérosz bőr ráhűlt a fejére, és a Fényességes Ábrázat groteszk grimaszba torzult.
Megvolt erre minden oka, mert van valami sorsszerű vagy jelképes abban, ha a Nagy Szavak napján, az oligarcházós cunami közepén jelenik meg, hogy ismét bíróság elé áll Varga Tamás, a Fidesz első oligarchája, pénzügyi tanácsadója, Orbán egykori barátja, hogy a fiatalabbak is értsék: a kilencvenes évek Nyerges Zsoltja. Hogy ki ez a Varga Tamás pontosan, hogyan indult az Orbán-Simicska párossal a Teleki gimnáziumból, és mire jutottak ők hárman azt kiveséztem nemrég, itt olvasható. Annyi biztos, hogy az ügy részleteire emlékezve az urak munkásságáról nem a jogállam, a poltpéteri ügyészség hatékonysága és sikere jut eszünkbe elsőre. Sokkal inkább az intézményesített korrupció, a pártkassza bármi áron való feltöltése, és a következménynélküliség. De ha csak ennyi baja lett volna Viktornak tegnapra, akár akut tikkelés nélkül is megúszhatta volna a dolgot.
De Varga emlékével együtt előjöttek azok az emlékképek is, amik még Orbán első virágzásából megmaradtak, és a második kormányában is visszaköszönnek. Kezdődik ott, hogy a nyilvánosságra került MÁV videó miatt Fónagy János látható idegességgel igyekezett magától eltolni mindenféle felelősséget a tiszteletlen házban.
Igen, ő az a Fónagy, aki 98'-2000 között a Miniszterelnöki hivatalban volt államtitkár egy ideig Stumpf István mögött, és már akkor is ilyen hevességgel magyarázták, hogy a "kormányzati kommunikatív feladatok külső munkáinak elvégzésére" kiírt pályázatot miért Orbán akkori spindoktora, a későbbi Országímázs Központ kitalálója, Wermer András nyerte a Happy End nevű cégével. Akkoriban ez a mutyizást nemzeti helyett még csak polgári volt, de valahogy ez a "pasas" mindig ott államtitkár, ahol számolatlanul szórják a közpénzmilliókat/milliárdokat a havercégeknek. De ő persze sose tudott semmiről. Mindig csak nézett a fejéből kifelé ártatlanul, mint kisjézus a felcsúti jászolban egyik hóna alatt egy ezüst hajóval, a másik alatt meg egy közgépmatricás favonattal, amiben Nyerges testalkatúra faragták a fűtőt, és Simicska arcúra a masinisztát. Meg egyébként is, ha már legalább mellig ér a szar amit összehordtak, akkor beindulnak a régi reflexek, előjön a Simicska hagyomány, és kijelenti valamelyik kisherceg: mi nem felelősek vagyunk, hanem hülyék.
Bizonyám, a II. Orbán kabinet is belépett már a deklaráltan hülyék vagyunk, mert inkább ezek legyünk, mint felelősek - korszakba. Simicska óta tudjuk, hogy hülyének lenni alkotmányos joga mindenkinek. Tegnap Rogán el is mondta, hogy a hülyeség nem kerüli el a minisztériumokat sem, így kerülhetett az a szöveg arra a fránya videóra. De gond egy szál se, a hülyét máris kirúgták, mert egyrészt rohadt kínos, másrészt meg nehogymá' a belső ellenségnek, a nemzetárulónak alkotmányos joga legyen hülyének lenni. Hógyisne, ha elhasználja a hülyeségkvótát még a végén nem marad Simicskának meg Orbánnak egy darab se.
Pedig arra szükségük lesz. Mert ezek az emlékek az első Viktor bukását előrejelző kor berögzült képei, mikor már lehetett érezni mennyire tele van a töke az embereknek Kaya Ibrahimmal, a béna lopásokat jelképező hamburger tűzijátékkal, a házi filmarchívummal, a szőlőbányász nemtaggyűléssel. Közvetlenül utána nem is ti nyertétek a legtöbbet. Pedig amit akkor csináltatok az kisöccse volt a mostani disznóságoknak.