Eddig a politika mindenre ráhúzható gumibiznisze a tanácsadás volt. Ha jutalmazni kellett a haverek közül valakit, akkor csak egy tanácsot kellett tőle kérni tetszőlegesen bármiről, és máris lehetett kiutalni az apanázst érte. Orbán Viktor ennél azért megfontoltabban költ, neki holmi tanácsokra amúgy sincs szüksége, így a haverok a kincstári optimizmus sugárzását kénytelen árulni egy kis apró reményében. Ezért januárban kiírták a tendert, a haverok pályáztak, és a csomagbontásnál aki előtt a habostortából előugrott Németh Lászlóné, szörprájz, nakivanitt?? meglepetésként, az nyert.
Az gondolom a véletlen, vagy valami hallatlan gyurcsányista összeesküvés műve lehet, hogy nyertes éppen pont Németh Lászlóné egykori főnökének cége, a I.M.G. Inter Media Group Kft. lett. Mert Mutyiországban a komasógor haverság megszűnt, és kormányoligarchák is csak szegény zakkant Ángyán fejében kergetik egymást a moslékosdézsa körül a hibbant elme látomásaként.

Mielőtt az elégedetlenségünknek hangot adnánk éljünk a belátás képességével: erre igenis szükség van. A kommunikációs államtitkárság az első megmérettetésen akkorát perecelt, hogy a Kovács Zoltán államtitkár farpofájára égett Neelie Kroes cipőlenyomaton a fűző márkáját ki lehet betűzni. Azóta külön szóvivője van a Kedves Vezetőnek, a kormánynak, a Fidesznek, vagyis az állományjavítás megtörtént, de ettől is csak olyan maradt az egész, mintha a húspiaci készítmények az E betűs adalékoktól színjátszósan hol hamuszürkén, hol irigységtől sárgán, hol meg ellilult fejjel üvöltve hoznák a világ tudtára az üzeneteket. Ennek pedig ideje véget vetni. Ide optimizmus kell, az sem baj, ha kincstári. Ha a nép nem örül magától, majd megtanítják örülni, ha nem boldog, megtanítják boldognak lenni.

Ne csodálkozzunk, ez a szuggesszió Viktornál is hogy bejött. Mióta a Nézőpont Intézetben Mráz Ágoston minden hónapban leírja, hogy Rajongásig Imádott Vezetőnk, téged a néped ha kell holnap újra választ négyötöddel, mert a szemükben magad vagy az Unió porcelánboltjában dübörgő Hannibál, azóta az alternatív valóságában csupa mosoly a szabadságharcos. Évi 360 milliót csak megér ez nekünk, nem? Innentől becsatlakozik Patonai Péter, aki haladéktalanul nekilát meggyőzni minket 800, még az idén elköltendő millióért:

- Az állam jó, értem? A jó állam meg egyenesen kurva jó, világos?
- Magyarország versenyképes. Még nem tudjuk miben, de az egy főre eső fizetett lengyel tapsolókban már biztos, abban mondjuk világelsők leszünk napokon belül.
- Az egészségügy működik. Mondom működik. Működik! Működik!! Működik!!!
- Kulturális az állam. Mondjuk új Szörényi - Kerényi bábjáték még nincs, de lesz.
- Zöld az állam. Naná. Semjén Zsolt a védett fajok után a nem védetteket is kilőtte, most babérboroszlánra vadászik ötös söréttel, úgyhogy mindjárt nem lesz itt más, csak fű.
- Lehetőség, értitek? Lehetőség. Lehetőségetek van befogni, csatlakozni a békemenethez. Önként.

Lehet, hogy a brandgyártás izomszaga helyett egyszerűbb volna kis teljesítménnyel elérni, hogy jónak érezzük az államot, működőnek az egészségügyet, és kulturkampf helyett pezsgő életet lássunk a Trafóban, Tűzraktérben, Zöld Pardonban, Operában és a színházainkban. Esetleg lehetett volna erre fordítani azt az egymilliárdot kezdetnek, ha már mindenképpen el kell költeni. Mert attól, hogy sokszor fogtok elmondani olyat ami nincs, csak a hiányérzet és az igény fog erősödni bennünk.