Nehéz ma érettségi és felvételi előtt álló nagykamasz édesszülejének lenni. De különösen kontrasztos ez akkor, ha a szülő visszagondol a saját érettségijére és felvételijére. Nyugodtnak és kiszámíthatónak nem volt mondható akkor sem semmi, hisz éppen rendszert váltottunk, népköztársaságból köztársaság lettünk, az első szabad választás előtt álltunk, alkotmányt írtunk, és 18 éves fejjel a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre éppen úgy adható volt a bölcsész válasz, mint a faszsetuggya és a privatizátor, meg az egészpályás olajszőkítő.

De ekkora káosz még akkor se volt, mint ami most van.

Igen, tudom, régen még a szar is ízlésesebben volt csomagolva és egyéb közhelyek, de...Azért olyan nem volt, hogy a felvételi határidő lejárta előtt másfél hónappal csak a változás volt biztos. Nem vonogatta a vállát egyik rektor sem, hogy mittomén, tessék beadni a jelentkezést, mert az a biztos, aztán vagy lesz államilag támogatott szak, vagy nem lesz. Esetleg tessék megvárni a január utolsó napját, mert állambácsi akkorra talán végre eldönti, hogy mekkora kasza lesz a keretszámokkal, mi indul pontosan, hol és mennyiért. Aztán a maradék két hétben (+9 nap) el tetszenek dönteni a hogyan továbbot. Hogy a gyerek - már amelyik - tervei és álmai felborulnak ezzel, és esetleg milliós döntést kell meghozni a családoknak seperc alatt? Hát kérem, legalább megtanulja a büdös kölke, hogy az élet nem cukorka amit szopogatni kell.
Ezt az utóbbit az élet írta, mi is megettük: a szak amit a gyerekem kiszemelt államilag támogatott képzési formában 200 km-re költözött tőle. Ha szó szerint idézném a reakcióját attól elolvadna a képernyő, és Orbán Viktor harmincméteres körzetét átok sújtotta övezetnek nyilvánítaná a katasztrófavédelem. A pillanatért, mikor dühében zokogva hívott fel, hogy te meg ez a Hoffmann hazavágtátok a négy év kőkemény munkáját, a rengeteg tanulást, és értelmét vesztette az egész, különösen utállak mindkettőtöket. A lányom szavai azóta is itt csörömpölnek a dobhártyámon egy életre kitörölhetetlenül, mint bádoglavór a kockakövön. Nem felejtek és nem bocsátok meg. Amit a gyerekekkel tesztek azt akkor sem, ha ciklus végére kolbászkerítés üzem lesz minden faluvégen.

Pedig számára a helyzet közel nem olyan reménytelen, mint azoknak, akik nem állnak úgy anyagilag, mint én. Neki "csak" abban kellett döntenie, költözik-e az áhított szakért, vagy választ másikat, amit kifizetünk, ha úgy adódik. De hány gyerek álma tört össze vidéken fizetni képtelen szülők nélkül? Hányan ácsingóznak most az egyetemek esetlegesen elinduló ösztöndíjprogramjára várva? Tudom, diákhitel, hisz ti úgy küzdötök a zemberek eladósodása ellen, hogy az még azért a diploma előtt tutira meglegyen. A kapkodás, az átgondolatlanság, és az az arrogáns és pofátlan szájmenés amivel ezt kommunikáltátok - igen Vitya, például a "100 jogász is sok"-ra gondolok - garantálja, hogy ők egy csótányt sokkal szimpatikusabb lénynek tartanak nálatok.

Szerintem a káoszgenerálásban kihagytatok azonban néhány nem jelentéktelen apróságot:

1: Ez a generáció most/lesz 18 éves, és 2014-ben fog választani először.

2: Ők ha akartak, ha nem, kénytelenek voltak foglalkozni a közélettel, a politikátokkal, és állítom egyes padsoraitokban ülő észlényeknél sokkal jobban átlátják amit csináltatok velük.

3: Látják a pártrendezvényen Kubatovval parolázó, nektek a bélboholy csikiig  benyaló Nagy Dávid HÖOK elnököt, és pontosan tudják mire számítsanak tőle, meg a szarhalomtól ami őket képviselni lenne hivatott.

Ez a korosztály a felnőttkora kapujában kénytelen volt szembesülni azzal, mennyire becsülitek és mennyire tartjátok a jövő generációjának őket. Kénytelenek végignézni, hogy a tehetősek picit egyenlőbben az egyenlőségben, és akinek nincs erre pénze az vagy adós lesz, és a felhalmozott adóssággal a hátán próbál majd munkát keresni és családot alapítani, vagy szakmunkás. De a röghöz kötéssel tettetek arról is, hogy az államilag finanszírozott képzésben résztvevők sem a hálaimáikba foglalják a neveteket.

A felvételi határidő lejártának napján üljetek le, és gondoljátok végig mekkora az a tömeg akiket magatokra haragítottatok. Tippeljétek meg milyen jövő vár rátok, ha ebből a korosztályból adófizető választópolgár válik. Ha ez sikerült - bár nem hiszem, hogy 2014-ig megtörténik - akkor ideje kétségbeesni srácok. Valami azt súgja nem bizonyítványt osztanak nektek a négy év után, hanem diplomát elhúztok-naugye minősítéssel.