Új nyelvtörőt - akarom mondani családnevet - vagyunk kénytelenek megtanulni mostanában, mivel a Szalay-Bobrovniczky klán hőstetteitől hangos a sajtó. Szalay-Bobrovniczky Kristóf alig melegedett meg a Girosztalanított Századvégnél, máris Rogán Antal és Habony Árpád társaságában igyekezett homokot eladni az araboknak Abu-Dzabiban. A Vince keresztnevű eminens ettől is bátrabb és haladóbb volt, ő Ausztriába delegált nagykövetként igyekezett megszolgálni a belé fektetett bizalmat, és igazolni a világnak, mi a bánatos paripapéniszért kell még mindig a magyarok médiatörvényével foglalkozni.

Mert számunkra, illetve a kormányunk és a diplomáciánk számára továbbra nem világos, hogy vannak újságíró szervezetek a világon, akik őrzik civil mivoltukat, és pont azt tüntetnek ki az általuk alapított díjakkal, akiket nekik éppen jól esik. Tudom, hogy a bayerzsoltok és bencsikandrások békemenetes belterjességében a "független újságíró" oximoron, de néha azt hiszem van aki legalább a Lajtán túl elfoglalt állomáshelyéről túl lát a rendszerjanicsárok tömegén. De tévedtem, belátom.

A Riporterek Határok Nélkül szervezet tavaly Vásárhelyi Máriának és Rényi Pál Dánielnek ítélte a nemzetközi sajtószabadság díjat. Ezzel Szalay-Bobrovniczky Vincének agyába kergették a vért, mert mi az, hogy csak így, ukmukkfukk díjaznak itt összevissza? Ráadásul kiket, ugye? A buzgó jómunkásember feltűrte ingujját és azonnal munkához látott: írt egy meleghangú levelet a szervezet elnökének, Albert Rohannak, hogy aszongya miezmiez kispofám, díjazgatunk, díjazgatunk? Arra meg nem figyelünk, hogy kicsoda-micsoda ez a Vásárhelyi meg a Rényi? Vásárhelyi egy indexesekkel perben haragban álló gyurcsányista, Rényi meg cikket írt a Magyarok Nagyasszonyáról - nem Szűz Máriáról, frászt - Szalai Annamáriáról.
Eddig se volt cizellált, de innentől aztán túlhabzott, mint Ideál86' mosópor a szovjet félautomata Evrikából, fékezhetetlenül. Annyira belelovalta magát, hogy a végkövetkeztetésben eljutott egészen a megtévesztés puccsig. Igen, csak ez lehet az oka hogy az Albert Rohan elnökölte szervezet erre az aljasságra, erre a globális médiatámadásra képes lehetett. Azt nem volt pofája odaírni, hogy jobban jártok, ha visszacsináljátok az egészet, és párthű ember kapja a díjat, de azért azt megemlítette, hogy jó lenne kicsit nagyobb körültekintés, mert még ki találnak szőrösödni a magyar-osztrák kapcsolatok, mint a hűtő sarkában három hete didergő parizer. Ami nem azért zöld, mert mentolos.

Ekkora lojalitás láttán szerintem SkiccPali felzokogott az irigységtől. Szalay-Bobrovniczky jobban jár, ha eldugja a levelet, mert Paja képes és elpalizálja emlékbe, későbbi hasznosítás céljából.

Az, hogy Vásárhelyi Máriáról és a Szily-Bede kettős elleni peréről mit gondolok, teljesen mindegy. (röhejesnek tartottam, leírtam) De vajon mi köze van a magyar diplomáciának ahhoz, hogy milyen véleményt alkot egy független civil szervezet Vásárhelyiről? Mi közük van az általuk odaítélt díjhoz a semmin kívül? Miért működnek azonnal a kádárista reflexek, ha az agyonszabályozhatatlan - ráadásul külföldi - sajtó láthatóan tesz a kormány ízlésére? Miért ülnek ilyen futóbolondok nagyköveti székben, és miért járatnak le minket a hülyeségükkel? Miért kell nekünk erővel is igazolni, egyáltalán nem alaptalanok a médiatörvényünk körül uralkodó viszonyokkal kapcsolatos félelmek? Hiszen abba is belepofáznánk amihez végképp semmi közünk nincs.

Nehéz kérdések ezek annak fényében, hogy a valószínű forgatókönyv alapján Szalay-Bobrovniczky Vincéből nem hazahívott és a közéletből elzavart ex nagykövet lesz, hanem szépreményű álamfő aspiráns, amúgy SkiccPali módra. CNN puccs, mi? Szimplán csak ennyi eszetek van aranyapáim.