Háromhúsz felett észre sem veszed, és eléred a valóságot,
Háromhúsz felett átértékeled, magadban a világot.
Háromhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol,
Háromhúsz felett valóság lehet, a borítékolt bukásból.
A fekete szerda ébresztőt trombitált a gazdasági kormányzat vízfejeiben: kellemes jó reggelt kedves lilomszálak, ideje a csipagyurmát kivakarni a szemzugból, borostába száradt nyálcsíkot lesúrolni a pofázmányról, és az éber kóma utolsó látomásképeit is letörölni a retináról néhány fürge pislogással. 321 fölött az euró, 10% fölötti a fizetendő hozam, az aktuális CDS felár (711) megtekintéséhez meg lassan űrteleszkóp szükséges.
Ilyen mélyen utoljára akkor voltunk, mikor Gyurcsány bedobta a törölközőt. Pontosabban még akkor sem, hiszen se a forint, se a CDS felár nem állt ennyire szarul.
Innentől megdőlt a dogma, miszerint a szociknál mélyebbre nem lökheti ezt az országot senki. Szeretett Viktorunk, nektek sikerült! Köszi baszki, remélem büszkék vagytok magatokra!
Ehhez képest valóban kofalárma az a kiabálás ami világszerte tapasztalható, és gyermeteg poén a német köztévén bemutatott rajzfilmecske az autokrata kormányról. Tudjuk, hogyne, világméretű összeesküvés zajlik ellenünk, mert az ország, aminek komplett államadóssága egy közepes méretű elektronikai bizbaszokat gyártó cég éves bevételéből (Apple) kiváltható lenne akkor jelentőséggel bír, hogy szövetkezik ellene a teljes pénzügyi világ. Nem kedves kispajtások, a pofátlan koldus beárazása ez és semmi más.
Amíg az Unió és csatolt szervei pénzéből kívánjuk finanszírozni teszem azt az Új Széchenyi Tervben foglaltakat gyakorlatilag az utolsó fillérig, addig elképzelhető, hogy oda kéne figyelni, ha Barrozó Józsi levelet ír nekünk. Különösen, ha nem az ország kulcsát, hanem a jegybank függetlenségét kéri. Ebben az esetben elkerülhető lenne a kikövetelt picsánrúgás, és nem cikkezne - teljesen jogosan - az Unió egyik tagországának lapja sem arról, hogy aki nem tartja magát a vállalt játékszabályokhoz, csak a markát tartaná, annak egy eurónyi támogatást sem kell adni.
Nem nehéz kitalálni, hogy az eurózóna válságának kellős közepén egy pénzéhes, de szabályokat felrúgó renites megregulázása nem fog lelkiismeret furdalást okozni senkinek. Ha nekünk nem kell adni egy vasat sem, akkor egy gonddal kevesebb, és annyival több marad a többi csóringernek. A matolcsysta fotelkurucok elég nehezen jutottak el a felismerésig, a fekete szerda kellett hozzá minden vonzatával együtt.
Fellegi Tamás tárca nélküli miniszter mai sajtótájékoztatóján bejelentette: felhatalmazást kapott a miniszterelnöktől arra, hogy készenléti hitelről tárgyaljon az IMF-fel. Vagyis a szabadságharc hivatalosan is véget ér. Örülhetnénk, de nincs minek. Ha elkezdjük számolgatni, hogy másfél év alatt mennyit buktunk az adósság piaci finanszírozásán, hozzátesszük mennyire járattuk le magunkat mellé, és figyelembe vesszük azt is, Széll Kálmánnal és a konvergencia programmal is elvégeztünk annyi megszorítást, amit az IMF se kért volna tavaly, akkor különösen szomorú a kép. Amiben még benne sincs a matolcsyzmus bukásából származó kárenyhítések és folyamatos hiánypótlások összege. Arról nem is beszélve, hogy ha ezt a lépést másfél éve teszik, akkor még mindenkinek van manyupja is.
Drága és értelmetlen szabadságharc ér véget, aminek az árát mindannyian fizetni fogjuk. Mi pénzben, Viktorék viszont politikailag is kénytelenek lesznek. Az egyetlen dolog amiért még ma is te mehettél dolgozni a Nándorfehérvári terembe, hogy egyelőre még elegen gondoljuk úgy, hogy a demokráciáról nem csak pofázni vagyunk hajlandóak, de műveljük és tiszteletben is tartjuk azt. Igen aranyapám, nem téged, - mert rajtad nincs mit - hanem a demokrácia alapelvét jelentő többségi döntést tiszteljük, amivel ott ülhetsz ahol. De én azért ha neked lennék mostanság sűrűn elgondolkodnék, meddig fog ez az állapot kitartani.
Mert 2012 Magyarországában a legnagyobb hiánycikk a türelem lett.
Update:
A cím és a Fellegi nyilatkozat ellenére be kell vallanom: tévedtem. A kormányszoláriumba még nem köszöntött be a valóság, vagy csak Selmeczi Gabriella olyan jelentéktelen, hogy elfelejtettek szólni neki. Akár így, akár úgy, de mire fellélegezhettünk volna, hogy a forint megállt a zuhanásban Fellegi szavaira, jött a ténsnaccság, és biztosított róla mindenkit: nincs változás, a kormány pont olyan hülye, mint tegnap volt. 
