Édes drága kenyeres pajtásom, társunk a harcban, Tisztelt Elnök Úr, szeretett Radókám!

Tudom, az jelent meg a sajtóban, hogy én megzsaroltalak téged és a bankodat.

Szeretném kijelenteni, hogy én ilyet nem mondtam! Hogy is mondhattam volna, mikor egy hete állapodtunk meg veletek a végtörlesztésről, és az aláírt papírt lobogtatva harsogtuk a sikert? Hát segg van az én szám helyén? Na jó, de fingik is?? Látod te is mi van ebben az országban! Hazudik a rohadt közmédia, kiretusálták a szavaimat, hogy meglegyen a tökösgyerek imidzs! De ez nem én vagyok Radókám, ez a rohadt birkanyáj az, akik képesek egy dalocskáért hülyét csinálni magukból Kötél Lacival az élen.

Mert én őszinte vagyok, ha akarok tőled valamit. És most akarok. Illetve várj, van erre valami jobb szó, csak elfelejtettem, mert mink itt a fülkeforradalomban nemigen használjuk. De tudom, hogy létezik, és mindjárt eszembe fog jutni. Na, szóval izé ni, hogyishíjják no, áhhá, megvan, szeretnék tőled valamit. De ahhoz, hogy teljesen megértsd a helyzetem elmesélek egy kicsit:

Egyszer volt, hol nem volt, Rapcsák András árnyékán is túl élt egyszer egy ambiciózus fiatalember. Okos volt, pontosabban szolgaian hűséges és elég dörzsölt, így a Nagy Tanító után elfoglalta annak polgármesteri székét. Ott éldegélt a határvidéken csöndben és szerényen. Hétköznapjait legfeljebb rekordméretű költségtérítés felvétellel és svájci bankszámla nyitogatással színesítette, amíg be nem köszöntött a Nagy Lehetőség napja. Hitközössége - amit ma Fideszként ismernek - Prédikátora a 2006-os Nagy Önkormányzati Választási Győzelem után megismertette az olasz modellel. Berlusconi Olaszországában reneszánszát élte az önkormányzatok kötvénykibocsátással történő eladósítása, és hát valljuk be az egész talált pénznek látszott. Kiadni pár kötvényt, bezsebelni érte a milliárdokat egyszerűbbnek látszott egy kiadós gyurcsányozásnál, és ezt a pénzt soha meg nem térülő beruházásokra és folyó kiadásokra elkölteni is marha könnyen ment. Úgy különösen, hogy a Prédikátor jelszava abban az időben a no kecmec, a szocik buknak, mi aratunk és majd adunk pénzt a törlesztésre! - volt.

Igen, belevágtunk. Mindannyian. Pécs 30, Szolnok, Debrecen, Szeged, Kaposvár 20 milliárdos adóssággal küzd, de a legszarabb helyzetbe mégis én és szeretett Hódmezővásárhelyem keveredett. Valahogy, - csak a Jóisten tudja hogy - sikerült nekem csecsemőtől nyugdíjasig minden vásárhelyi polgárra 450 ezer adósságot testálni. Ráadásul a fülkeforradalom legnagyobb fegyvere, a visszamutogatás is hiányzik az eszköztáramból, mert vásárhelynek a rendszerváltás óta nem volt baloldali polgármestere! Baszki! El tudod képzelni mennyire kínos ez?

2010 tavaszán aztán győztünk! A 2006-ban 173,41 forintos frankárfolyamon fölvett kötvényeink törlesztése az éppen aktuális 183,8 -as árfolyamon nem látszott vészesnek. Ki gondolta akkor, hogy ilyen borzalmasan el fogjuk kúrni? Mi vagyok én, Nostradamus, hogy előre lássam a jövőt? Matekból is mindig kegyelem kettesem volt, honnan kellett volna látnom, hogy a matolcsyzmus bukását a válság is felerősíti, és a kormányunk hazudozására Európában azt sem hiszi senki, amit kérdezünk. Most meg itt tartunk, aranyapám, a frank 254,02, és bevallom akkora féknyomot húztam a fecskémbe, mint a parasztpárizsi kiállításon apámnak kinézett Lambó traktor a téeszudvaron. Mondd meg te mit tennél a helyemben? A belpolitika kényes, Viktor erőlteti a kirablásotokat, viszont a kommunikációnk akkora fosfelhő, ami egy bélgyulladásos mamutnak is becsületére válna. Hivatalosan a szocik a hibások a devizahitelezés elszabadulásáért, de ki ment meg engem a hülyeség látszatától ekkora adóssághegy felhalmozása láttán? Ugye, hogy senki. Akkora a baj, hogy a töketlen ellenzék is majdnem megfingatott egy önkormányzati adósság kivizsgáló bizottság felállításával, de höhöhö, még jó hogy nem szavaztuk meg! Faszom! Hibást már csináltunk, legyen annyi elég.

Ezek után beláthatod Radókám, hogy a kérésem mekkora muszájból keletkezik. Engedd már el légyszi azt a francos árfolyamkülönbözetet, vagy mittomén felezzük meg. Lécci, lécciléccilécci! Mindjárt itt a rohadt 2012, jön a harmadik bóvli, a maja naptár átka, és Orbán újabb szabadságharca szájzugba száradt nyálhabbal. Tegyünk valamit! Kérlek, legyen eszed drága barátom! Kényszerhelyzet van, és én habozás nélkül megzsarollak és megloplak, ha rákényszerülök.

Ne feledd: akinek semmije nincs, az annyit is ér! Nekem még van. Egy választásom.
Belátásod reményében ölellek, csókpuszi, Jankó.