Egyszer volt, hol nem volt, az Üveghegyen az ánizslikőrös és Metaxás üvegeken is túl, élt egyszer egy miniszterelnök. Aki egyik reggel halántékán dagadó erekkel úgy ébredt, ő biza egy napig most Orbán Viktor lesz. Mert Zeusz szakállából hulló korpára legyen mondva, megélte a szégyent, hogy országának északi szomszédait már új mértékegység, az orbanizálódás szerint mérik. Ő meg legyen a Balkán pincsije? Lótúrót!

Felugrott a kerevetről, és az első kezébe kerülő antik tányért a földhöz csapta, csörömpöljön csak, mint levert bádoglavór a pesti kockakövön.

Ma hazavágom az eurózónát! - tombolt magában - nekünk Brüsszel nem diktál! Itt demokrácia van, a haza nem lehet ellenzékben, úgyhogy népszavazunk a megmentésünkre összegründolt ingyen lóvéról! Ezt ordította bele a világba, ami meg szavai erejétől ahogy volt, összeomlott. Az európai tőzsdék az amerikaival kézen fogva zuhantak a semmi közepe felé, a piacot uraló pánik odavert a részvényeknek, a nyersanyagáraknak, aranynak, ezüstnek, de még az olajnak is. A hatás nyilván az olyan huszárosan teljesítő országok, mint a 8. legkockázatosabb adós Magyarország nemzeti valutájára is hatással vannak, a Papandreu beszéd rekord közeli mélységbe lökte a forintot is. Európa vezetői őrjöngenek, ő pedig hamiskás mosollyal a bajuszkája alatt egy elégedetten hátradőlhet: lehet, hogy mégis megússza.

És itt kezd a dolog hasonlítani Orbán Nemzeti Együttműködéséhez.

Ugyanis ez az egész a megúszásról szól, a belpolitikai helyzetet igyekszik Papandreu kezelni, kerüljön ez bármibe a világnak. Ezzel egy az egyben lemásolja Viktorunk neménvóttam nemmegszorítás rendszerét, hisz ami a mieink szerint egykétkulcsos átszervezés, az Papandreu szerint a nép önként kívánt óhaja lesz. Gondolom az egyeztetés mellőzésére a szabadalmat is Viktorunktól csente, mert se a pártjával, se az értük harcoló uniós vezetőkkel, de még saját pénzügyérével sem egyeztetett egy hangot sem erről. Így viszont a logikája szerint nem ő lesz az antikrisztus, aki a megszorítás apokalipszisát Görögországra szabadítja.

Aprócska szépséghiba, hogy a helyzetértékelése Orbánékéhoz hasonlóan fals. Egy olyan gazdaság, mint a görög, ahol az állami szektor még mindig 40%, ahol az államapparátus arányaiban nagyobb minden európai államénál, ahol a közalkalmazottak gyakorlatilag nem kirúghatóak, de 20 év munka után nyugdíjba mehetnek, ahol az adófizetési és adóbeszedési morál együtt van a béka segge alatt, nem nagyon fogja megérni mentőcsomag nélkül a népszavazást. Ezt nagyjából tudják a kormánypártiak is, nem véletlen, hogy néhányan közülük felszólították Papandreut, legyen kedves önként felfáradni a Tajgetoszra, majd kisebb népünnepély keretében a mélybe vetni magát.

Egy orbánista viszont nem hátrál meg, pláne nem ismeri el, hogy tévedett. Akkor sem, ha erre rámegy az országa. Hisz mit ér az, ha nem ő vezeti? Ezért a helyi félhülyével - hogy mondják görögül, hogy Szijjártó? - még a tanácskozás alatt bemondatta a köztévében: lesz népszavazás úgyis-úgyis, kerül amibe kerül.

A világ meg csak abban bízhat, hogy a görög politikusoknak több eszük van, mint egy ötödikes fideszesnek, és szabad ámokfutás helyett pénteken a bizalmi szavazáson megbuktatják a népszavazás párti haszonlesőt. Különben fizetheti - közvetve - a világ a belpolitikai reményeinek fenntartását januárig.