Nem tetszik a rendszer. Nagyon nem. Október huszonharmadikán éjjel ülök a gép előtt, és éjfél előtt/után néhány perccel Magyarország három legnagyobb internetes hírportáljának címlapja így néz ki:
Mi a baj velük? Elsősorban nem az, hogy elvégzik a feladatukat és tudósítanak az országban történtekről, hanem maga a tartalom, amihez mi magunk szolgáltattuk az apropót. Mindannyian. Civilek és politikusok együtt.

A nemzeti ünnep hétvégéjét mindenki saját belátása szerint használta fel. A szocialisták a gyurcsányistákkal Sohaországból megérkeztek Seholszigetre, az LMP neNERezzél szónoklatot tartott, a Jobbik zsidó bankozott és követelte kivonulásunkat Irakból, - ahol már nem is vagyunk - plusz Schenider Tamás országgyűlési képviselő kilátásba helyezte a bankszékházak Molotov koktélos grillezését. Közjogi méltóságaink az ünnep alkalmából elhúztak melegebb éghajlatra, egyedül SkiccPali és Tarlós tartotta a gyengécske védvonalat.

És igen, a civilek, a nemteccik rendszerellenzék is utcán volt, tömeggel, szónokokkal. Lehet sakkozni a létszámot, elemezni a látott és hallott elemeket, örvendeni, hogy ismét lezajlott egy tömegrendezvény balhé nélkül, vagy éppen csökkenteni ennek jelentőségét lehetőleg bármi áron.

Volt itt minden, éppen csak a lényeg sikkadt el: az aktuálpolitika felülírta az emlékezetünket, az ország helyzete fölött érzett csalódottság elhalványította bennünk a büszkeséget. Szidtuk Orbánt a rendszerével párt és civil rendezvényen, de elfeledkeztünk valóban megemlékezni azokról, akiket Pozsgay elvtárs, nemzetünk és kormányunk büszkesége, új alkotmányt író ősapánk így jellemzett 1957 december 15-én a Petőfi népében:

"Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az „Első Hazai Nemzeti Forradalmat”, melyet kis híján „Nemzeti Szocialista Forradalomnak” neveztek. A szociális elemet Mindszenty – Pehm József képviselte benne, a nemzetit pedig Lőwenstein herceg.
Hogy mégsem „nemzeti szocialistának” keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és ők nem látták még időszerűnek e hányingert kiváltani."

Szóval ők azok, akikről nagyrészt megfeledkeztünk, maximum a hősiességük ünnepnapjának apropóját használtuk fel céljainkhoz. Igen, én sem lógok ki a sorból, hisz tegnap nekem is előbbre való volt az aktuálpolitika emlegetése ennél. Aztán most, ha visszanézek elszégyellem magam, mert olyat látok ami Orbán rendszerénél is kevésbé tetszik: a saját "rendszerünket" amit rendszerkritikusan képünkre formáltunk liberálisoktól civilekig, szocialistáktól szélsőjobboldaliakig, együtt. 

Aminek részese vagyok, és amiben képtelenek vagyunk az aktuálpolitika faszságait félretenni egy napig, hogy nagyjainkra méltón emlékezzünk. Pedig nekünk éppen nem egy világhatalom bábáskodva ölelő csápjaival, hanem szabadon választott - és elzavarható - miniszterelnökünk bénaságával kell szembenéznünk.