Polgár Jenő és a szocpolitilag gondoskodás visszatér, pedig anyagilag úgy meg vagyunk viselve, hogy - az országnak 2012-re - lábazatot sem tudtunk csinálni. Akaratlanul ez jut az ember eszébe, ha a kormány őszi engesztelőcsomagját olvasgatja. Na meg az, hogy ismét szabad az út Polgár Jenő és Szalacsi Maltild Malvin előtt, hogy szerelemgyerekeikkel Matisz nagypapa közvetlen szomszédságában fészekrakósat álmodjanak kormányrendelet szerint.

Rossz beidegződés ez, pedig hosszú idő óta ez az első kormánycsomag amire nem mondtam olvasás után azonnal, hogy teljes marhaság. De az elmúlt 3 ciklus bármilyen lakáshoz jutást könnyítő intézkedéseinek minimum morálisan ingoványos kimenetelű ügyeit nehéz elfelejteni, szocpolitilag cigánykölcsönből épített, majd lebontott és újra és újra felépített házaitól a sajátos fészekrakásig. Szóval amelyik kormány erre adja a fejét, annak minimum szembe kell(ene) néznie ezzel is. De a mi kormányunk egyrészt nem ilyen előre gondolkodó, másrészt kell valami vidámító tudatmódosítót lökni a népnek gazdasági csőd és megszorítás idején. A magyarok szemében legnagyobb érték a saját lakás, ezért célszerű könnyíteni a hozzájutást, mert azzal hálásan és főleg csöndben eljátszanak, amíg az ég zeng.

De nézzük a csomagot, és bontsuk is mindjárt háromfelé:

1: Nekem a szocpol visszaállításával nincs bajom, szigorított feltételekkel pláne nincs. Legyen minimális elvárás a lakásvásárló/építkező/felújító felé, hogy legalább egyikük rendelkezzen munkahellyel, és ne tartozzanak az államnak semmivel. Az összegek (800 ezer - 2,5 millió) sem eget rengetőek, előzetes számítások szerint jövőre 4000 család 5,2 milliárd értékben élhet velük. Ha a devizahiteleseket megmentjük százmilliárdokért, és szembenézünk a végtörlesztés miatt elvesztett perek utáni kártérítés fizetésekkel, ekkor ezt az összeget nyugodtan oda lehet adni a lakásra most áhítozóknak.

2: Az Otthonteremtési Programból kiderül, hogy a bérlakás piacot is ösztönözni kívánják. A munkáltatónak lehetősége lesz cafeteria rendszerben hozzájárulni a bérleti díjhoz, lehetőség lesz a vállalkozások munkavállalóik számára épített bérlakások gyorsított amortizációval elszámolására. Magyarul kevesebb év alatt számolhatják el költségként a lakások árát. Szerintem ez is rendben van.

3: A harmadig résszel viszont megérkeztünk az elhantolt eb sírjához, a kamattámogatott hitelekhez. Régi vesszőparipája ez a Fidesznek, és régi tehertétel az egész országnak. Az első Orbán kormány még nem volt a hitelek és az eladósodottság ősellensége. Én még emlékszem a magasztos pillanatra, mikor Kedves Vezetőnk Borókai Gábor szóvivővel ordítva ünnepelte, hogy aztagecó, 63 milliárdról 139 milliárdra nőtt a lakosság hitelállománya egyetlen év alatt, hurráéljen, és a izgalmi állapotukban országházat formázott az EKG görbéjük. Akkor éppen csak azzal nem számoltak, hogy tíz év alatt 1000 milliárdot költöttünk a kamattámogatott hitelekre, ennyivel növeltük az államadósságot, és bizony a hitelek futamidejéből adódóan ezt még csinálni fogjuk további 10-20 évig.

Ezt növeljük még tovább? Tényleg?

Én elhiszem, hogy Orbán szeretne az új Messiás szerepében tetszelegni a megszorító agresszoré helyett. De az ország jelenlegi helyzetében ez a vízen járás könnyen cunami riadóhoz vezethet az újabb kamatterhek átvállalásával.
Ráadásul ez a teher nem egyszeri nesze csomag, mint a szocpol, hanem évtizedekre szóló kötelezettség a jövő kormányainak, és persze nekünk adófizetőknek. Sokkal inkább kellene törekedni arra, hogy a monetáris politikánk rendben legyen, az alapkamat ne üssön újabb lyukat az ózonrétegen, mint Járai idején, és Viktornak ne legyen szüksége olyan kijelentésekre, hogy ő aztán nem tudja garantálni a forint árfolyamát. Mert, ha ez az egész úgy sülne el, ahogy Magyarországon szokott, akkor a követező kormány Budai Gyulájának lesz mivel bíbelődni, és a most feldobott magas labda ház(ak) formájában hull majd alá az égből.

Valakinek akkor nagyon szaladnia kell majd, hogy az egyik maga alá ne temesse.