A döglött matolcsyzmus feltámadt, zombiként kibontotta magát saját sírjából, és egy élesre köszörült huszonhetes - világbajnok, gecc - áfakulccsal "ráront a nemzetre", mint egy unortodox Veres János.
Ha 2006-ban azt mondja nekem valaki, hogy lesz ember a világon, aki mellett Veres János új hullámos költségvetési radikálisnak számít, akkor bizonnyal ezen röhögtem volna az utóbbi néhány évben. Egészen tegnapig. A Szent Jobbunk által prezentált költségvetés azonban tovább viszi a friss irányvonalat: ha nem fogyasztasz többet drága honpolgár, akkor odaverünk a fogyasztási adónak, és majd a mostani nullás GDP növekedést generáló fogyasztás visszaesésére apellálva várjuk a gazdasági növekedést. Ekkora marhaság láttán nem csoda, ha a tőzsde tegnap öngyilkos lett.
Az adóemelés - ami ugye pfújrossz - mindannyiunkat érint, és 150 milliárdot húz ki várhatóan a zsebünkből. A Nemzeti Giccspiacon ezt Országmentő Költségvetésnek hívják, pedig az egyetlen amitől megment, az a gazdasági növekedés esélye. De a Nemzeti Megszorítás Kormánya nem áll meg félúton, és ismét odavág a szegényeknek is: kivezeti a szuperbruttót, és megszünteti az adójóváírást. Ez a kiskeresetű gyermektelen rétegnek újabb - sacc/kb- kilencezer mínusz havonta, éljen a családtervezés.  Sebaj, majd jön Girosz, és Nagy Anna helyett elmondja, mindenki jobban jár megint, akkor is, ha nem. Arról nem beszélve, hogy ha a munkaadó megőrizné a munkavállaló fizetésének reálértékét, akkor 13% béremelésre volna szükség. Egy százalékkal emelkedik a munkavállalói egészségbiztosítási járulék is. Az hagyján, hogy megint az élő munka terheit növelik, de a hülyenépszavazáson a zemberek Orbán Viktor kérésének megfelelően kijelentették: nem akarnak 300 forinttal sem többet fizetni az egészségügyért. Punktum. Ez a felfogás valahogy kiperegni látszik a NER jutazsákjának egyre nagyobb és rojtosabb hasadásain.

A kiapadhatatlan hurráoptimizmus ennek ellenére töretlen: 1,5% GDP, és 3,2% beruházási növekedést várnak úgy, hogy egy napon lett nyilvános a beruházási növekedést álmodó költségvetés, és az ezt a hajlandóságot hazavágó végtörlesztési törvény tervezete. Van ennek egy esetlen orbános bája, sajátos bukéja. Lassan Magyarországon aláírástól kézfogásig eltelt idő alatt sem biztos, hogy szabályos és törvényes szerződés született, és esetleg nem kell-e mindjárt a frissen alakult társaság törzstőkéjének egynegyedét felajánlani Orbán egyik nemzetmentő csomagja javára. Ilyen környezetben nem csoda, ha ők maguk sem hisznek a saját várakozásaikban, és igyekeznek egy rakás kisebb adónemmel bebiztosítani önmagukat, és keseríteni minket. Legcukibb ez a baleseti adó, amit a biztosítókra terhelnek, akik továbbhárítják majd a legtöbb balesetet okozó autósokra. Azt ugye nem hisszük, hogy ezt kizárólag a sokat balesetező autósok fogják megfizetni? Közösen szépen belenyúlunk majd a zsebbe, és a GKFB emeléssel hozzájárulunk az ámokot futó autóstársaink által hátrahagyott sérültek baleseti ellátásának költségeihez. Legfeljebb a bonus malus rendszer fog árnyalni a képen valamit, de hogy mindannyian fizetni fogjuk, az ziher.

Szép kilátások, nagyszerű és nagyarányú megszorítások ezek. Úgy különösen, hogy a költségvetés kiadási oldala alig valamit változik. Széll Kálmán Terv elemeket és a konvergenciában meghatározott törekvéseket - szinte - nyomokban sem tartalmazza. Görgetjük magunk előtt a masztodont, foltozzuk a lyukakat amiket az egykulcsos ver a költségvetésre minden negyedévben, átalakítási reformok sehol, átlátható, nem találomra ötletelésen, hanem tervezett, piachoz és gazdasági környezethez igazított programon alapuló jövőkép sincs sehol.

Ráadásul ahogy tavaly, úgy idén is látszik a költségvetés impotenciájából, álomképre alapozott alternatív valóságából, hogy ennyi megszorítás ismét nem lesz elég. De egy kulccsal adózunk, ha beledöglünk akkor is.