Valahogy minden évben sikerül többet megtudni a Magyar Szigeten történtekről, mint ami feltétlenül érdekelne. Év nem múlhat el újságírók ostorral nevelése vagy külföldi szélsőjobbos oktondik harsány zikkájlozásos lebukása nélkül. Közben meg kialakul az emberben a kép, minek is járnak össze minden nyáron Verőcére: ők minden évben itt félnek együtt, egymás társaságát élvezve. Ez biztos ilyen ősi szittya szokás lehet, hogy a vezérek összegyűlnek, és együtt befosnak aktuálisan valamitől.

Tavaly éppen egymástól féltek, ijedtükben szegény fradi szurkolót is megverték becsülettel, és Fankadeli lett a radikálisok Gerébje. Pedig róla köztudott, hogy már az oviban is kettős kereszttel áthúzott NagyMagyarország volt a jele, és hamarabb írt rovásírással, mint beszélt folyékonyan. Idén a változatosság kedvéért megint a zsidóktól féltek, ami nem meglepő, az újdonság az, hogy mégsokkaljobban féltek tőlük, mint eddig. Ha másra nem, erre jó a Betyársereg, mert így befosatni a radikálisokat nem könnyű feladat. A hanganyagok és beszámolók szerint Tyirityán főbetyár színesítette az eddig használt szókészletet, és a körülötte lévőkből párolgó félelemszagtól betépve vetítette a víziót:

„Mikor az izraeliek ide fognak jönni Merkava harckocsikkal vagy Lopakodó bombázókkal, bennük meglesz az a morális kérdés, hogy lakóházat szétlőjön?”

Érted? Már nem megvesznek kilóra és kimérnek a kóser húspiacon, lófaszt. Egyenesen tankkal jönnek, csapatostól, lerohannak minket, és morális gátlásukat levetkőzve nekiállnak szétlőni a házainkat.

De csüggedni nem kell, van megoldás: majd lesz valaki, aki meghúzza az elsütőbillentyűt, ha másabb bőrszínt lát. Na, ez a  valaki nem Tyirityán vezér lesz, hogyisne. Ő apostol lesz bazmeg, majd ez a Dér Zsolt nevű meghúzza, ő úgyis volt tökéletes katona a délszláv háborúban, aki csak az izevégett is öldösött Boszniában. Kúl lesz ez, meglátjátok.

Na, ezt már az országos zsebkuruc, Toroczkai sem állhatta meg szó nélkül. És ugye, ha szólni kell akkor licitálni is kell, úgyhogy előjött a még sokkal sokkolóbb és borzongatóbb ötlettel: tán'bizony magát Gyurcsányt kéne lelőni, - esetleg Orbánt, ha Fletó nem érne rá - vagy legalább beszélni kéne róla, mert az ojjan szittyamód izgalmas, a közönségben meg talán oldódik a zsidó invázió látomásától kapott ánuszgörcs.

Miután ezeken kiborzongták magukat nekiláttak a mostanában divatos Hogyan Határolódjunk El Breiviktől programpont kitárgyalásának. Azért ezt elképzelni nem túl nehéz.

- Monnyuk azt, mi nem vagyunk őrültek!

- Mi? Te megőrültél?

- Télleg? Akkor ne mondjuk!

- Monnyuk, hogy mi másféle zenét hallgatunk!

- Hülye! Saga ihlette meg Breiviket, és mi csápoltunk rá itt a szigeten!

- Akkor monnyuk, hogy mi nem írunk könyvet!

- Toroczkai írt! A címében még a "véres út" is szerepelt, ómájfaszom!

- Na várjál...tudod mit? Mondjuk azt, mi azért nem vagyunk Breivikek, mer' nem vagyunk szőkék! Azok biztos nem vagyunk, nem?

...és ebben maradtak aznapra, majd a harcos legények hazaszédelegtek a szorgos hétköznapokba. Toroczkai a közpénzen ilyen-olyan képviselőknek fenntartott kényelmes és biztonságos akolmelegbe, mert az államot utáljuk, de a pénze az fasza, a betyárok meg a puszta közepére várni az inváziót, ami egyszer úgyis, úgyis de úgyis megérkezik lánctalpakon dübörögve.

Ha arra jártok ne szóljatok nekik, hogy amit néznek az a szürkemarha fingfelhővel kergetőzve táncoló délibáb a róna fölött.