"Meglehetősen hosszú időbe telik, míg hazánkban a szocializmus és a kapitalizmus között az ideológia terén eldől a harc: melyik győz. Ennek oka az, hogy még hosszú ideig fenn fog maradni országunkban a burzsoázia és a régi társadalomból származó értelmiség befolyása, és osztályideológiája is. "

Lehet tippelni nyájas olvasók: kitől származik e bölcselet?

Gréczy Zsolt felindulása talán abból az időből mikor kiderült, hogy Pozsgay elvtársat bekasztingolták az orbánalkotmányt előkészítők közé? Esetleg TGM egyik körmönfont társadalmi okfejtésének részlete?

Frászt.

Ezt maga a nagy Mao elvtárs mondta 1957 februárjában a népen belüli ellentmondások helyes kezeléséről. Azt, hogy gondolatai 2011 Magyarországában is helytállóak lesznek meg maga se gondolta komolyan. Hosszú ideje - 21 éve - dúl itthon is a harc a szocializmus és a kapitalizmus eszméje között, tegnap azonban ez a dolog is eldőlt végre: szocializmus lesz itt, nevezzék bárhogy a jobboldalon. Az okban is igaza van Mao elvtársnak, a régi társadalomból származó értelmiség miatt jutottunk vissza a kiindulási ponthoz, vagy még mélyebbre.

Tegnaptól Magyarország legkedvesebb csókospajtása a Kínai Népköztársaság. Van az a pénz amiért "gazdasági szabadságharcunkat" is örömmel vágjuk be a kukába, és úgy pucsítunk a pénzhozónak, mint Vona Gábornak a gárdaoroszlán. Egymilliárd euró - hitel persze - meg a recli további 11 pontban, ez az árunk, ennyit érünk. Kedves Vezetőnk így örvendezett ennek:

"Hogy végre tudjuk hajtani a teljes gazdasági fordulatot Magyarországon, úgy zártuk ma le a tárgyalásokat, hogy a Kínai Népköztársaság és Magyaroszág szövetségesei lettek egymásnak. Ehhez erős alapokra van szükség, de ezek az alapok már léteznek a két ország közt. Az elmúlt hatvan év és az, hogy hasonlóan gondolkodunk a jövőről, csak megerősítette ezeket."

Mondd csak, kedves Viktor, ezt egészen pontosan hogy is kell érteni? Mi is újra kommunista ország leszünk, államformánk pedig népköztársaság lesz, mert ez kell a klubtagsághoz?

Orbán sajátos vonzódása a kommunista politikusokhoz Pozsgay dédelgetésével, Gubcsi jutalomposztjával régen egyértelmű. Emlékeim szerint az elmúlt hatvan évből negyvenben a kommunizmust és szocializmust építettük együtt Kínával, és ha a jövőnkről is hasonlóan gondolkodunk, az mi egyebet jelenthetne? A Fidesz kormány tegnapi, pártállami időket idéző ámokfutását tekintve pedig el is indultunk a közös úton, fenyegetés és kényszer nélkül, önként.

Az, hogy a 2-3 évvel ezelőtti, Tibet felszabadításáért küzdő élharcosok mára 180 fokos fordulatot véve mentek le kutyába, és a mentalitást átvéve nem harapták a kezet ami majd enni ad, csak visszataszító és szánalmas. De képzeljük el, hogy nem a Megalkuvás Egyetemét Viktor rektor felügyelete alatt kijárók, hanem maga a mai Orbán Viktor megy oda 1989. június 5-én a kínai nagykövetség előtt tüntető Fidesz tagokhoz, és a megjelent Bayer Zsolt és Rockenbauer Zoltán arcába mondja: húzzatok a francba haza, 22 év múlva én fogom az utcára küldeni a rendőröket, és minden erőmmel megakadályozom, hogy egy tibeti is országa zászlajának lengetésével megsértse a Kínai Népköztársaság vezetőjének érzékeny lelkét! Ha ezt ott és akkor megteszi, Bayer hirtelen felindulásból minimum elásta volna az orgoványi erdőben.
Olyan ez, mint amikor a Nagy Testvér sarló és kalapács dömpingjének örültek kötelezően elődeink néhány évtizede. Azzal önmagában semmi bajom nem lenne, ha a gazdasági nagyhatalom Kínával bizniszelne a kormányunk. De mondjátok: tényleg muszáj ehhez elpincsisedni? Hülye ideológiák szajkózása, kutyába lemenés nélkül nem megy? Az ország méltóságának utolsó morzsáit is el kell herdálni arra, hogy az új gazdi egymilliárd euró hitelért a hasatokat vakargassa?

Pedig a kínaiaknál az ebek előbb utóbb a fazékban végzik. Aztán majd dünnyöghetünk magunknak egy új mesét.