Örvendezzünk kedves honpolgárok, megszületett a mű. Akarom mondani a MŰ, a Magyar Munka Terv. Ha most a nyájas olvasó ajkán kaján vigyorral azt kérdezi, tán'csak nem azt tervezik odafent a Nagy Büdösben, hogy dolgozni fognak, akkor válasz: nem, ez még terv szinten sem fordult meg kormányzati nyakon hordott víztornyokban. Ők dolgoztatni akarnak, sokakat kevés pénzért.

Egymillió munkahely! - harsogta Kedves Vezetőnk országszerte a választások előtt, most pedig nekiláttak a megvalósításnak, tényleg. Igaz, ha megkérdezzük tőlük mennyi is lesz az annyi, akkor a legpontosabb válasz a faszsetuggya. Ugye van az a konzervatív nézet izé, - mert mindenkinek nagyot hazudni nem lehet, különben kiröhögnek - ami szerint 3%-os gazdasági növekedés mellett 292 ezer lesz a munkahelyek száma. Na, ez a kormánynak nem sajátja, ők a lelkesedésben 5% növekedést és 463 ezer munkahelyet álmodnak 2015-ig. A két szám közti lyuk meg a Matolcsy káló, az aprócska számolási hibaszázalék.

Szükség is van a széles hibahatárokra, biztosra menni itt csak így lehet. Különben ismét előfordulhat, hogy egy napon lesz nagy kapkodás, hogy a 85 oldalas módosítás szerint elszámolta Szent Jobbunk a költségvetést, vagy áááádehogy, csak azok a hülye külső körülmények a hibásak már megint. Mindenesetre az tény, hogy a munkaterv megvalósításához rossz előjel, ha a nem elszámolt költségvetés miatt valahogy mégiscsak 25,3 milliárdot nem fordít erre a kormány, mert kell a pénz más, nem elszámolt lyukak betömésére.

Szóval a kezdet remek, nem is alakulhatott volna jobban. A közmunkaprogram még sehol, de a munkaerő piaci alapban máris hiány van. Sebaj, majd jóárasítják a munkaerőt, lesznek bérelhető egyedek, és akkora rugalmasság, hogy fal adja a másikat. Utazó nemzet lesz a magyar, megtanul másik városban, más körülmények között mondjuk stadiont bontani napi négy órában. A sokat utazóknak lesznek vidám barakkvárosok, ahol meghúzhatják magukat abban a húsz órában, ami nem munkával telik. Képzeljük el, hogy nem csak a sokat emlegetett megélhetési segélyes réteg fog ide járni, hanem mondjuk Staubinger Isaura vidéki tanárnő is, aki alól éppen kiszervezte az iskolát valamelyik egyház, és olyan pechje van, hogy még gyereke sincs egy sem. ( tíz éven aluli gyereket nevelő nő, és egyedülálló férfi 2 óra utazásra kötelezhető)
4000 szorgos, stadiont építő munkásra bizony főzni kell, Isaura meg kézilánynak pont alkalmas lesz a népkonyhán. Répát hámozni, krumplit pucolni diplomával is lehet, aki meg pórul járt és munkanélküli lett az ne válogasson.

Addig a pontig egyetértek a kormánnyal, hogy egy épkézláb közmunkaprogramra égető szükség van. De ez csak a modernkori rabszolgaság intézményesítésével elérhető? Mert ez amit kitaláltak nem más. A munkaterv szerint előnyben részesítik majd pl a közbeszerzéseknél azokat a cégeket, akik közmunkásokat foglalkoztatnak, de nem számolnak az így generált tömeges elbocsátási hullámmal. Minek foglalkoztasson valaki 8 órában bejelentve, teljes járulékot és adót fizetve munkavállalót, ha a közmunkás rabszolga kevesebbe kerül, és ráadásul minél nagyobb számban vannak a cégnél, annál nagyobb előnyt jelentenek egy közbeszerzési eljárásnál.Arról nem beszélve, hogy ezzel a módszerrel egy, azaz egy darab új, termelő munkahelyet sem hoznak létre. Kubikosra és malterkeverőre nem sok szükség van ekkora létszámban, eladható, nemzetgazdaságot növelő tételt előállítani képes munkahelyre/munkaerőre viszont annál nagyobb számban szükség lenne. Ilyenből viszont így nem lesz egy sem. Sebaj, a közmunkások felépítik Kedves Vezetőnk és alvezére számára a két panteont, és focimeccsek mellett rendezhetnek benne gladiátor viadalokat a népnek. Létszám lesz hozzá.

Azt viszont tényleg nem értem, hogy miért nincs egy logikus, átlátható és iskolai végzettség alapján differenciáló koncepció? Az önkormányzatokkal, magánvállalkozásokkal kivitelezhető lenne a következő:

1: a diplomások és egyéb felsőfokú végzettségűek dolgozhatnának önkormányzatoknál, besegíthetnének a napi ügyintézésbe, lehetne feladat az adott helység számára hasznos pályázatok felkutatása, azok kidolgozása, esetleg végezhetnék ugyanezt magáncégeknél is.

2: a középfokú végzettséggel bírók, szakmunkások munkára foghatóak lennének településen belül: lehetne pl normálisan működő településgondnoki szolgálatatokat létrehozni, ahol mondjuk a 87 éves Gizi néni kiesett konnektorát csinálhatná a villanyszerelő, a beszakadt kapuját a lakatos, a közparkok-közterek rendbetételét a földműves, az önkormányzati épületek felújítását/karbantartását az építőipari szakmunkások, stb.

3: aki meg végképp nem ért semmihez az menjen kubikosnak és árokkaparónak, stadionépítőnek és gátmagasítónak.

Sok tartósan munkanélküli örülne, ha időnként beleesne egy normális közmunkaprogramba. Egyrészt ilyenkor pénz áll a házhoz, másrészt többségük szeretne valami olyan munkát végezni, aminek - esetleg - értelme is van. Ők is szeretnek úgy gondolni magukra, hogy hasznos tagjai a társadalomnak, és nem lenézett, eltűrt, eltartott rabszolgái egy ostoba rendszernek. Ugyan ezzel sem dobnának sokat a GDP-n, de élhetőbb környezetet biztosíthatnának okosan szervezve mindannyiunknak.

Ráadásul az emberi mivoltuk is megmaradna ebben a furcsa világban.