"Nyalnád kezét te, volna csak keze,
néznél szemébe, volna csak szeme!
S volna szava, lesnéd, megértenéd,
nem mint a szolga, nem mint a cseléd
de úgy, mint a lihegő szeretet,
ki hogy szeressen, azért született"

Nyolc év kitartás, szeretet és elpincsisedés után ez a hála? Ebül bánnak a hűségessel, leszavazzák a pályázatát, előtérbe tolják helyette azt a másikat? Mikor ő búsult együtt a gazdival két ízben, mikor ott örült ő is az elsők között a Fülkeforradalom Éjjelén? Cudar világ ez én mondom, ahol kisalföldi Don Quijote-k annak is örülhetnek, hogy nem dobták őket koncnak egy kínai konyhára pörköltalapnak.

Borkailand megyei jogú város közgyűlése második alkalommal nem bízta a véletlenre a dolgot, és ellenszavazat nélkül, 22-0 arányban Forgács Pétert nevezte ki színházának élére Eperjes Károllyal szemben. Meg tudom érteni őket, az első forduló utáni hangzavar nyilván nem hiányzott senkinek.

Mert egy IgaziPincsi méltósággal nem veszít. Olyan márpedig nincs, hogy Makoveczek, Gyulayk, Czenék megkapják ami jár, neki meg csak a felsülés marad a nemzeti összefogásban. A 7:1 arányban leszavazott pályázat eredményét addig kozmetikázta, míg nem lett belőle szerinte 6:3, a csatlósmédiában pedig azonnal megjelent az összeesküvés elmélet:

"A kormányzati kultúrpolitikában tapasztalható liberális befolyás jele lehet, hogy elbukott Eperjes Károly a Győri Nemzeti Színház igazgatói posztjára beadott pályázata a város szakbizottsága előtt."

Az igazi az lett volna, ha ezért is az elmúltnyócév és gyurcsányahibás. A Nemzet Szamócája sértettségében elmerészkedett egész a falig, ahol éktelen haragjában arra is kíváncsi volt, Szőcs Géza küldötte kire szavazott vajon? Mert igazhitű az igazhitűre, ugye, akkor meg mi ez a vereség basszátok meg? Közvetlenül ezután, már elmerülve az önsajnálatban így pityergett: "Netán baj, hogy igyekszem egyetemesen élni, mert ugye, két úrnak nem szabad szolgálni?" És, hogy teljes legyen a karakteröngyilkosság, a közlemény mint a kisalföldi Don Quijote írta alá.Eperjes esete jó példa arra, hogy nem a farka csóválja a kutyát, és nem a Jóisten imádkozik az igazhitűekhez. Engem mindig röhögésre késztetnek az olyan emberek, akik a főnök seggével ápolt közvetlen viszony után alanyi jogon várják a baksist, posztot, megszerezhető előnyt, és csalódniuk kell. Ilyenkor a főnök mögött pózoló selyempincsiből kibújik a pitbull egy pillanatra, pont addig, amíg a gazdi egy összetekert nenyivel fültövön nem legyinti miheztartás végett.

De lehet tévedek, és Szamócának tényleg csak röhögni nem kellett volna 7 évvel ezelőtt azon az ominózus malőrön.