Bajnai Gordon tegnap visszatért egyéves önkéntes száműzetéséből. A rá jellemző módon fesztiválhangulat és tűzijáték, nagy szavak és ígéret cunami nélkül tette, erősen koncentrálva a visszafogottság imázsára. Az első megszólalásból rögtön kiderült mit nem akar: üres belpolitikai ideológiát gyártani a nemzeti giccstenger bóvlipiacára. Inkább foglalkozna azzal, amihez rajta/rajtuk kívül jelenlegi gazdaságpolitikus szemmel láthatóan nem ért: az ország gazdasági rendbetételével.
Kíváncsi lennék, hogy a bejelentés óta eltelt időben Szent Jobbunknak sikerült-e abbahagyni az ideges tikkelést, vagy még mindig a főnökére kacsintgat akaratlanul?
Az idegességre minden okuk megvan. Elég, ha belegondolnak, hogy a hazai választópolgár piacon legnagyobb, 52%-os erővel bíró faszkivan mindenkivel táborban bizony sokan felkapták fejüket a hírre. Ez a tábor az, akiket a jelenlegi pártok nem, vagy korlátozott mértékben tudnak megszólítani, pont az életképes, nem látszatvalóságra, esetleges ötletelésre, populista marhaságra épülő gazdaságpolitika hiánya miatt. Nekik/nekünk nem kell se sokadszorra stoppolt költségvetés, se gazdasági szabadságharc, de éppen így nem kell a szocialisták Szanyi féle ingyen minden programja sem. Egy megszeppent kisdobos külsejű, egyszerűen beszélő fickót viszont szívesen látnánk, aki belemondja arcunkba a frankót, felvázolja mit lehet tenni, és a nyilvánosság bevonásával, ellenőrizhetően meg teszi. Ennek a rétegnek üzent Bajnai, mikor ezt mondta:
"az elmúlt tíz évben az ország egyre távolodott a megfelelő pályáról, mert döntéshelyzetekben a hatalmon lévők rendre a rövidtávú, a pillanatnyi népszerűségnek kedvezőbb döntéseket hozták."
Ilyen egyszerű ez. Kiállt, szembenézett, és ki merte mondani, be merte vállalni az elődei hibáit is. Hogy ehhez miért nincs bátorsága Orbán Viktornak vagy Gyurcsány Ferencnek, számomra rejtély. Az persze más kérdés, hogy a Bajnai kormány volt az egyetlen az elmúlt tíz évben, amelyik nem ígért kolbászkerítést, helyette megtette amire szerződött velünk: megállította az országot a zuhanásban, és nem süvítettünk le szabadesésben a Föld középpontjáig. Az sem mellékes, hogy hozzájuk nem fűződnek korrupciós ügyek, hiába keresték, utánuk csontvázat sem találtak, ráadásul Bajnairól bíróság mondta ki: semmi köze a libás ügyhöz. Az itthoni kötelező ekézés mellett külföldön, politikusok előtt Orbán is csak az elismerés hangján tudott beszélni a Bajnai kormányról, mert a számok ismeretében hülyének nézik, ha mást mond.
Ezek alapján kijelenthető, hogy a Haza és Haladás Alapítvány okozhat elég fejtörést, ha munkába lendül. Nem lesznek vádolhatóak kormányellenességgel, hiszen deklarált céljuk a kormány figyelmébe ajánlani a kidolgozott tanulmányokat. Kérdés, hogy a matolcsysta szekta mit ért meg belőle, és mit hajlandó majd esetleg átvenni ezekből. Az azonban viszonylag biztosnak látszik, hogy Szent Jobbunknak előidéznek majd néhány kellemetlen pillanatot, mikor kiskezét megfogva körbevezetik a számok világában.
Ha kormányunkon a lehetőségtől eluralkodik a pánik, nyugtassuk meg őket: van miért pánikolni, srácok. Ha a Haza és Haladás Bajnaival az élen képes lesz a tiétekkel ellentétben tényleg megvalósítható tanulmányokkal előállni, akkor a sok önjelölt kormányváltó helyett létrejön egy igazi, választható alternatíva veletek szemben. Az ötvenhárom százalékról meg tudjuk mire elég.
Emlékeztek még ti is, ugye?
