Igyekezett magabiztosnak látszani. A tét nagy, hallgatósága véleményétől ezúttal valóban az ország gazdaságának sorsa függ. Nem lehet matolcsyzmust álmodni, nem lehet mellébeszélni, és nem lehet erőtlennek látszani sem. Ha hisznek neki - egyelőre - nyert ügye van, ha nem, a pánikba belegondolni sem mert. Izzadó tenyerét lopva a nadrágjába törölgette, vett egy nagy levegőt, és azt a francos euró bevezetést is bekamuzta nekik. Szája sóhajtásra nyílt, tüdejében a hörgők friss oxigénért sikoltottak, és akkor megtörtént.

Megzizzent zsebében a némára állított telefonja.

Ijedtében a szíve kihagyott egy ütemet, majd kalimpálni kezdett, mint egy rossz sebességgel játszó harangjáték. Hallotta a vérét dobolni a fülében, retináján csillagok jártak vitustáncot, kezeivel reményvesztetten markolta a pulpitus széleit. Tudta, hogy baj van. A Kiválasztotton kívül ember nem merné ilyenkor zaklatni semmivel, neki viszont kötelessége nyomni a pánik gombot két kézzel, ha távollétében rendkívüli esemény történik. A gyomrába markoló félelemtől hányingere lett, a felkúszó gyomorsav a torkában marta a szöveteket. Rövidre fogta a mondandóját, és mikor végzett, remegő kézzel nyúlt a telefonjáért. A kijelzőn két egyszerű mondat égette a szemét:

A 98%-os különadó elbukott. Stumpf áruló.

Émelyegni kezdett és a rosszullét lassan elhatalmasodott rajta. Úgy érezte magát, mintha az Őszödi Böszme szállt volna a mellkasába nekifutásból, páros lábbal, centis acélstoplikkal szerelt cipőben. A hálátlan szemét! - gondolta - ennek is fontosabb a büdös jogállam látszata, mint a saját populista, politikai haszonlelésem?! Nem volt elég, hogy ősszel lekorlátoztam és deresre húztam őket, tavasszal meg alaptörvénybe tákoltam: a költségvetést érintő faszságoktól pusztulsz gurulsz van, józan ésszel beláthatatlan ideig?! Ez a hála a pozícióért, a Pista jelölésekor nagyvonalúan alkalmazott Alkotmánybíróságról szóló törvényért? Ez, hogy a hálátlan Brútusz hátba támad a lejárt szavatosságú alkotmánnyal ahelyett, hogy önszorgalomból magolná befelé az újat?A szállodába érve összetörten rogyott bele a fotelba. Keserűségében magányra és egy istenes berúgásra vágyott, ami képes lett volna elhomályosítani az elméjében cikázó emlékképeket. Felidézte a kezdeti időket, mikor a Bibó falai között bontogatták szárnyaikat Stumpf mentorálásával, eszébe jutott a MISZOT-ban közösen eltöltött idő. Pista mindenhol ott volt, terelgette őket a rendszerváltás előtti politikai zavaros viszonyai között, és nem utolsó sorban ő hozta össze Pozsgayval. De ott volt akkor is, mikor az első nekibuzdulásban majdnem Demokratikus Szocialista Ifjúsági Szövetségnek nevezték el a Fideszt. Hol van ez a mindig lojális barát, az egykor kancelláriaminiszterként általános Orbán Viktor helyettes? Hol van a bölcs, akinek olyan példamondatok hagyták el a száját, mint az "Aki nem korrupt, az lúzer!" Beleszürkült az alkotmánybírók generálta becsületbe, és onnan mutogatja feltartott középső ujját kifelé?
Erőtlen kopogás zavarta meg a gondolatmenetet, majd a Kiválasztott Szijjártó Péter hálás boxerkutya képe bukkant fel a nyílásban. -Bejöhetek? - kérdezte, és a válaszra nem várva máris a szoba közepére penderülve nyifogta: - nincs baj! Lázár Jani máris kiadott egy közleményt, elítélte ezeket a pernahajdereket, aszonta az Alkotmánybíróság szembe megy az ország érdekeivel! Meg azt is mondta, hogy apellálunk a Gyurcsány-Bajnai kormányok tagjainak becsületére és tisztességére, hogy nem kérik vissza a már leadózott lóvét!

Ő csak ült a fotelban, nézte az előtte nyálát a szőnyegre folyató félhülyét, és sorsába beletörődve várta, hogy rászakadjon a mennyezet. Mert olyan nincs, hogy ennyi marhával legyen körülvéve. Olyan meg végképp nincs, hogy az okos lojális hűtlenségében megtér, a hűséges ostobák pedig büntetlenül romba döntik a művét.
- Mit mondott Lázár? Ismételd meg! - szólt vészjóslóan.
- Azt mondta, apellálunk a Gyurcsány-Bajnai kormánytagok becsületére és tisztességére- mantrázta a Kiválasztott sírásba forduló hangon.
- Szóval...szerintetek arra apellálunk, amiről azt mondtuk éveken keresztül, hogy soha, semmilyen körülmények között nincs. Amiről azt állítottuk, hogy hírből sem ismerik, amire a retorikánkat építettük nyolc hosszú évig. Most, ennyi idő után elismerjük, hogy de, bizony van, sőt, annyira van, hogy az nekünk KELL! Ezt mondtátok, bazdmeg?!
- Igen....-csuklotta az ajtó kilincsével a kezében a Kiválasztott, és a feje helyén nagyot csattant a falhoz vágott kristálypohár.

Feküdt a sötétben és nem tudott aludni. A fekete bárányok számolgatásával már felhagyott, helyette elmerült az önsajnálatban. Merengett az autokrácia kézzel megfogható hátrányain, a megfelelő helyettes hiányán, és az ostobaságon, ami körülvette. Sóhajtozott, forgolódott, majd a kispárna csücskét markolva lassan álomba sírta magát.